Szóval. (Korábbi cikkemet folytatva. ) Tegyük fel, hogy elérkeztünk arra a pontra, ahonnan már nincs visszaút. Elküldtük azt az üzenetet, megéreztük azt az illatot, átéltük azt az ölelést. Még nem tudjuk, de ettől a ponttól, már nem mi irányítunk. Egy dolgot tehetünk ilyenkor még, húzzuk az időt. Azonban, ha csak nem történik valami drasztikus dolog (utazás, vagy esetleg lebukás) meg fogjuk tenni. És miért? Mert szükségünk van arra, amit a másik adni tud. Arra, amit párunk nem akar vagy nem tud megadni nekünk.
És a kulcs ebben a mondatban van! Nem kapunk meg valamit, amire elemi erővel vágynánk. ÉN AZT LÁTOM, HOGY EZ AZ, AMI MIATT BIZTOS, HOGY BELEMEGY AZ EMBER EGY-EGY JÁTSZMÁBA. Nagyon kevesen vannak, akik úgy vágnak bele egy kapcsolatba, hogy biztosak benne, hogy meg fogják csalni a párjukat. Így ez tulajdonképpen egy meghasonulás is. Arcul csapjuk magunkat, de mégis szükségünk van rá.
A szülők erről soha nem beszélnek, hiszen egy ideális világképet akarnak adni a szerelemről, így úgy érezzük, hogy rosszak vagyunk már akkor is, ha másra vágyunk! Kizárólag negatív példaként hallhattuk kicsiként erről a témáról. Pedig minden kapcsolatban, ami évekik, vagy évtizedekig tart, felüti a fejét ez a téma. MINDIG!!! Így, ez az én véleményem szerint egy normális, hétköznapi folyamat.
Nem vagy kivétel! Nem vagy ezzel egyedül. Minden ember megteszi legalább egyszer, legalább fejben! (Ugye tudjuk, hogy valakinek már ez is megcsalásnak számít!) Nem vagy hibás az érzéseidért! Azért sem, mert nem láttad azt a pontot, ahonnan már nem volt visszaút. Egyetlen módon kerülheted el, ha el akarod egyáltalán! Azzal, ha őszintén elmondod a párodnak, hogy mit akarsz tenni és el is tudod neki mondani, hogy miért akarod megtenni. És itt lép be annak a bizonyos korai beszélgetésnek a fontossága a történetbe! (Erről korábbi cikkemben írtam.) Ekkor ugyanis nem derült égből éri ez a dolog. Látja majd, hogy fontos vagy neki és bajban vagy. Tudom! Tudom! Nem lehet erről mindenkivel beszélgetni! Akkor viszont egyedül maradtál. Jöhet a legjobb barátnő tanácsa, a pro kontra érvek, igazából egyedül maradsz! És meg fogod tenni! Vagy meg fogják tenni veled!
Mindig igyekszem a cél felé irányítani a coachee-t (kócsit, ügyfelet). Azonban ennél a témánál nem szokott lenni egyértelmű cél. És ezért is olyan megfoghatatlan ez a téma!
(Én ezzel kapcsolatban egy dolgot kértem a férjemtől, a kapcsolatunk elején. Ha megteszi, csinálja jól. Nem akarok tudni róla! Lehet, hogy ez furcsán hangzik és bizarrul is. Tulajdonképpen szabad kezet adtam neki ezzel a mondattal. De! Mint hogy fent is írtam, tisztában vagyok az emberi lét törvényszerűségeivel. Ezzel én sem tudok szembe menni. Ha meg akarja tenni, megteszi. Egy mód van rá, hogy elkerüljem. Igyekszem jól szeretni őt és megelőzni azt, hogy eszébe jusson. Ám, mint ahogy semmire, erre sincs garancia!)
És hogy mi történik azután, ha megtettük? Arról a következő cikkemben beszélek kicsit nektek.
Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.
Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.
Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.
Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!
Laura
