Néhány napja meglátogatott minket az egyik legkedvesebb barátnőm, a 10 hónapos kisfiával.

Alapvetően nagyon tudatos szülőnek tartom magam (egy-két kihágástól eltekintve). Ennek az az oka, hogy igyekszem elkerülni azokat a hibákat, amiket velem elkövettek, emellett szakmámból adódóan is látom, hogy mekkora ereje van a tudatos és okos nevelésnek.

Nos, a barátnőm fia a nappalinkban kúszott épp, mikor betalált az egyik olyan fotelünk alá, amit egy nagy kör támaszt meg alulról. Az anyuka nézte, nézte, nem szólt rá a picire. A fia pár pillanat múlva elkezdett sírni, hiszen rájött, hogy onnan nem lesz egyszerű kikúsznia. A barátnőm erre elkezdte velem együtt biztatni. „Gyerünk! Sikerülni fog! Gyerünk! Ügyes vagy!”

A kisfia természetesen végül kikúszott a csapdából. J

Azért írok erről az eseményről egy külön blog bejegyzést, mert eddig rajtam kívül alig láttam szülőt, aki egy ehhez hasonló helyzetben így reagált volna. Néha már különcnek éreztem magam eddig a pontig, hiszen én is ezt tettem volna.

Nézzük, hogyan lehetne mé ezt a helyzetet szülőként megoldani.

1.       Már az elején rászól a gyerekre, és ha kell, erővel elviszi onnan, majd megtiltja neki, hogy bemásszon a fotel alá.

2.       Ugyan megengedi, hogy bemenjen alá, de amint elkezd sírni a kicsi, azonnal kikapja onnan.

3.       Ahogy sírni kezd a pici, leszidja, hogy „már megint hova mászott be”.

A 4. lehetőség pedig az, amit a barátnőm csinált.

Melyik mit üzen a kicsinek? És hogy jön ehhez a grafológia és a lélektan?

Az 1. megoldásnál a gyermek azt tanulja meg, hogy meg sem szabad próbálnia azt, amit szeretne, a szülő irányít és megmondja neki, hogy mit hogyan szabad, mi a jó és mi nem fog menni neki. (Ne gondolkozz! sorskönyvi tiltás.)

A 2. megoldásnál azt tanulja meg, hogy bármi akadályba ütközik, ott lesz neki egy segítség, nem kell megküzdenie a nehézségekkel.(Maradj gyerek! sorskönyvi parancs.)

A 3. megoldásnál pedig azt, hogy akármibe kezd, az csak rosszul sülhet el.(Ne! Ne csináld! sorskönyvi tiltás)

(Egyik korábbi sorskönyvi tiltásokkal foglalkozó cikkemről itt olvashatsz.)

A 4. pedig azt tanítja neki, hogy bármi probléma előtt áll, azt le fogja tudni küzdeni, bízhat magában.

Az első 3 kategória jelöltjei szabálykövetők lesznek, alacsony önbecsüléssel, irányíthatósággal, míg a barátnőm fia bízni fog önmagában és saját magától tanulja meg a határait. Valamint még egy nagyon fontos dolgot üzent neki a barátnőm. Képes vagy rá, bízom benned.

Ez utóbbi gyerekek írása stabil és kreatív, sokszor már 17 éves korukban látszik a stabil személyiségre és a jó vezetői hajlamra jellemző íráskép. Ritkán látok ilyet (átlagban 3 osztályban egy ilyen gyerek van), de nekik mindig elmondom, hogy bármire képesek lesznek.  Még a tartásuk is egészen más, mint az osztálytársaké. Az osztálytársaké, akiket az 1., 2. vagy 3. módon neveltek.

Az ő írásuk sablonos, esetleg zaklatott, de semmiképp sem kreatív. Ők azok a fiatalok, akik nem tudják mit kezdjenek magukkal, nem tudják miben lennének igazán jók felnőtt korukban. Mert nem tanulhatták meg saját korlátaikat és nem ismerik önmagukat.

A gyereknevelés módja apróságoknak tűnő dolgokban különbözik. 

Meglátásom szerint mindegyik szülő a legjobbat akarja gyermekének. A különbség a tudatosságban van. (A grafológia elárulja nekem azt is, hogy ki melyik gyereknevelési módszerben nőtt fel.)

Te is szülő vagy? Melyik csoportba tartozol? Esetleg gyermekként kiknek a táborát erősíted?

Ha vannak még kérdéseid a témával vagy a grafológiával kapcsolatban, keress bátran a honlapomon.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

Laura