Mikor egy ügyfél elmondja nekem, hogy nagyon erős és elnyomó szülei voltak, én már írom is a jegyzeteibe ez a két szót: NE GONDOLKOZZ!

Miért van az, hogy sokan azzal a problémával fordulnak hozzám, hogy túl erős akaratúak. Van, akinek a párja is az, de van, aki azt látja, hogy akarata ellenére elnyomja a másikat. Ez a tulajdonság rengeteg problémát hozhat magával, hiszen nem tudják irányítani. Persze, ahogy minden éremnek, Így lássuk be, ennek is két oldala van, így olykor tud ez előnyös is lenni. ;)

Az emberek fejében több cél fogalmazódik meg ezzel a problémával kapcsolatban, mint elsőre gondolnánk.

-          Van, aki a párjával vagy a gyerekeivel szeretne lágyabb lenni.

-          Van, aki nem akar többet túl erős lenni, hiszen úgy gondolja, hogy ez miatt nem talál magának társat.

-          Van, aki lassan elveszít maga körül mindenkit, pedig igényelné a közösséget.

-          Van, aki a jobb vezető szeretne lenni, de ez az útjába áll.

-          Van, akinek túl monoton az élete miatta, és vágyna a változásra.

Ezeket az élethelyzeteket az ügyfeleimen keresztül éltem meg, ám biztos vagyok benne, hogy van még más terület is, amit akadályozni tud ez az üzemmód.

Hogy alakulhat ki bárkinél, hogy csak úgy lehet jó minden, ahogy az ő mondja? Itt álljunk meg egy pillanatra és tegyük fel jól a kérdést! (A munkámban a jól feltett kérdés az alapja mindennek. Egy jó kérdés olyan választ hozhat, amire addig az ügyfelem soha nem gondolt! )

Szóval, a jó kérdés így hangzik: Miért képtelen valaki a másik szemüvegén keresztül látni a helyzetet?

Szokásomhoz hűen menjünk csak vissza a kezdetekhez! (Az ügyfeleimmel is ezt teszem minden grafológiai elemzésnél. )

Gyerekkor! Hát persze! ;)

Azok az emberek, akiknek feszültséget okozna egy ismeretlen nézőpontot használni egy adott helyzetre, ők bizony NEM GONDOLKODNAK! És nem, nem a szó szoros értelmében képtelenek a gondolkodásra! Ennél ez sokkal összetettebb.

Kicsiként volt egy vagy két nagyon erős személyiségű, vagy egy vagy két túlféltő szülő a hátérben.

-          Az első verzióban azért nem tud megtanulni egyéni megoldásokban GONDOLKODNI és nyitottnak lenni a világra, mert nem engedik neki. (Nyilván a nagyszülők is így nevelték őt.)

-          A második lehetőségnél a szülők motivációja az óvás. Meg akarják óvni a gyereket a kudarctól.

 Azonban ebben az esetben is azt üzenik a kicsinek, hogy úgy jó minden, ahogy ők mondják. Az a megoldás létezik csak, amit ők kínálnak. Nem engedik meg azt sem, hogy a gyerek megtapasztalja a hideget, a meleget, a szúrósat, a szédülést, stb. A kicsi ezáltal nem azt tanulja meg, hogy ha csinál valamit, annak milyen következményei lehetnek. Azt tanulja meg, hogy csak egy kimenete lehet az ő viselkedésének. Így azt vagy elkerüli, vagy ismétli. Nem is biztos, hogy valaha is bármelyik bekövetkezik, azonban mivel azt tanulta meg, hogy nem kell gondolkodnia semmin és nem lehet megtapasztalnia semmit, így ő is csak klisékben fog tudni gondolkodni. És itt van a kulcs! Ezt az üzemmódot viszi tovább a párkapcsolataiba, a gyereknevelésébe, a vezetői stílusába! NEM KÉPES GONDOLKODNI, mert nem engedték meg neki, hogy megtanulja, hogyan kell!

NEM GONDOLKODIK a másik fejével, NEM GONDOLKODIK más megoldáson, NEM GONDOLKODIK egyedien!

Így, ebben az esetben, ha az ügyfelemnek az a problémája, hogy túl erőszakos, vagy túl akaratos, első körben az üzemmódja okát kell megértenie. A viselkedés itt is csak egy eszköz ahhoz, ami programként működik nála.

Mindig a programodat kell beazonosítanod! Igazi, gyökeres változást magaddal kapcsolatban csak ezzel a tudással a kezedben tudsz elérni.

Hogyan kezd? Ha a fenti sorokban magadra ismertél, akkor fogj egy papírt és egy tollat. Írd le, melyek voltak az elmúlt héten azok a helyzetek, amikben most azt gondolod, hogy a NE GONDOLKOZZ üzemmódot használtad. Emelj ki belőle kettőt és elemezd! Nézd meg, hogyan lehetett volna máshogy megoldani az adott helyzetet!

Az első lépés mindig fejben kezdődik, a változás akkor lesz mások számára is látható, ha végre igazán elkezded érteni magad!