Coaching (kócsing) a gyereknevelésben

2018. február 23. - BeckLaura

A mai cikkemet egy tegnapi történet ihlette.

Elmentem egy könyvesboltba és sok izgalmas felnőtteknek szóló könyv mellett ráakadtam egy gyerekkönyvre, amit nem akartam otthagyni. Nagyon örültem neki, hogy a fiam (4 éves) egyik kedvenc figurája, Némó története végre életet kap majd és nem csak egy cuki kis plüss hal lesz számára.

Már az óvodában elújságoltam neki, hogy otthon meglepetés várja. Nem akarta tudni mi az, hiszen „akkor már nem lepődnék meg!”

Nagyon izgatott voltam és tudtam, hogy tetszeni fog neki a legújabb könyve.

Hát ekkorát már rég tévedtem!

Mikor meglátta, csak ennyit szólt:

-          Ez a meglepetés?

-          Persze, hogy ez! Örülsz neki?

-          Nem! Egyáltalán nem örülök! Azt hittem, egy játékot vettél nekem! (Mindeközben sírni kezdett. Nagyon beleélte magát az új játék gondolatába.)

És itt álljunk meg egy kicsit.

Mit teszünk ilyenkor a legtöbben?

1.       Közöljük, hogy örülnie kellene neki, hogy egyáltalán kapott valamit

2.       A gyerek tudomására hozzuk, hogy drága volt a könyv és legalább úgy kéne tennie, mint aki örül

3.       Magyarázásba kezdünk, hogy miért jó ez a könyv és miért nem vettünk neki megint játékot.

Az eredménye ezeknek ugyanaz: A gyerek azt látja, hogy amit érez, az nem helyes. Magában kell tartania, szégyenkeznie kell érzései miatt. Emellett a csalódottság is benne marad. Habitus függő, hogy elrejti-e érzelmeit vagy csapkodni kezd. Mindkét szituációnak ugyanaz a pszichológiai következménye. SZÉGYELLNI VALÓNAK, HELYTELENNEK ÉRZI A SAJÁT ÉRZÉSÉT ÉS FRUSZTRÁLT LESZ.

Most pedig elmesélem, hogy coachként (kócsként) hogyan reagáltam a sírására.

Odamentem hozzá, letérdeltem, majd átöleltem. Elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtam örömet okozni neki a meglepetéssel, pedig tiszta szívvel vettem. Biztosítottam arról, hogy tejesen megértem, a helyében én is csalódott lennék. (Még mindig sírt, és magyarázta, hogy ő azt hitte játékot kap.)

Erre ő elmondta nekem, hogy nem akart könyvet kapni.

Ezután tovább erősítettem abban, hogy együtt érzek vele. Majd néhány másodperc múlva, reagálva a kijelentésére megkérdeztem tőle: „Akkor mit szólnál ahhoz, ha többet soha nem vennék neked könyvet?”

Rám nézett, majd -továbbra is sírva - ezt mondta: „Jaj anya az nagyon rossz lenne! Most már örülök ennek a szép könyvecskének!”

Nézzük, mi zajlott le ebben a szituációban pontosan.

(Ezen a ponton szeretném elmondani, hogy a fimnak annyi könyve van, amennyi sok felnőtt polcán nincs, így tiszta sor volt számomra, hogy nem a könyvvel kapcsolatban volt ellenérzése. Pusztán csalódott volt, mert másra számított.)

1.       A legfontosabb, hogy elfogadtam az érzését! Nem kritizáltam, nem próbáltam okos felnőtt módjára elmagyarázni neki, hogy miért kéne örülnie. Nem csak szavakkal, hanem fizikailag is odafordultam hozzá és elfogadtam a csalódottságát.

2.       Ott voltam neki ebben a kellemetlen pillanatban. Nem maradt egyedül a fájdalmával.

3.       Nem csak elfogadtam, hanem együtt is éreztem vele. (Meggyőződésem, hogy a felnőttek azért is szégyellik sokszor az érzéseiket, mert gyerekkorban megtanulták, hogy amit éreznek, azok nem „helyesek”, így inkább elrejtik, sőt szégyellik is azt.)

4.       Biztosítottam arról, hogy nem akarattal okoztam neki fájdalmat, hiszen szeretem, így a legjobb szándék vezérelt.

5.       Kis idő múlva, az ellenállását teljesen megsemmisítve, a kérésére reagálva és kissé átfordítva megígértem neki, hogy többé nem hozom ilyen helyzetbe, azaz nem veszek neki többé könyvet. Higgadtan megismételtem neki azt, amit dühében kívánt.

Már tegnap el kellett olvasnom neki kétszer és alig várja, hogy ma ismét hallhassa a történetet.

Ez egy tipikus coach (kócs) technika volt. Nem ítélkeztem, nem jelentettem ki semmit, nem minősítettem.

Elfogadom, megértem, együtt érzek vele (Hozzáteszem, ha belegondolunk kicsit, valóban jogos volt a rossz érzése. Mi is jártunk már úgy mindannyian, hogy mást kaptunk, mint amire a lelkünk mélyén számítottunk. Bennünk persze több az empátia és nem vagyunk már annyira őszinték, mint a gyerekek.)

Tény az is, hogy mérgünkben sokszor vágunk olyat a másik fejéhez, amit nem gondolunk komolyan. Ilyenkor dühvel reagálunk erre és retorziókkal. Pedig ha higgadtak tudnánk maradni, láthatnánk, hogy mikor gondol komolyan valamit a másik és mikor nem.

Így is lehet reagálni egy gyerekre! Ám ugyanezt a technika a házastársnál, munkatársnál, anyósnál, sógornál, egyszóval mindenkinél könnyen bevethetjük! J

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

Laura

 

 

 

 

 

 

 

„Ki vagyok én, hogy ezt csináljam?”

Egyik life coach ülésen felmerült a kérdés:

„Ki vagyok én, hogy ezt csináljam?”

Nagyon megütötte ez a mondat a fülemet, így bele is kapaszkodtam.

Most pedig, Nektek szeretnék írni erről a jelenségről, amit nap-nap után többen is átéltek!

Azt látom, hogy tele van a világ „önjelölt sztárokkal”, akik azon kívül, hogy dekoratívak, igazán semmihez sem értenek semmihez, de legalábbis mérhetetlenül egyszerűek.

Úgy gondolom azonban, hogy amíg van közönségük, addig szükség van rájuk is. Hiszen nem azért engedik a médiumok szerepelni őket, mert nem hoz nekik pénz. Ellenkezőleg. Nagy üzlet van benne.

Ám az ilyen embertípusnak létezik az ellenkezője is. Aki igenis sokat tud, mégis úgy érzi, hogy nem lennének rá kíváncsiak az emberek. Például nem vág bele egy újfajta vállalkozásba.

Én ennek az okát az oktatási rendszerben látom.

Gondolj csak vissza? Ki szerepelt mindig az iskolai rendezvényeken? Mikor volt alkalma valakinek kiállni és felelni? Kik mentek versenyekre? Azok a diákok, akiket kineveztek. Akiket felszólítottak. Azok, akiknek azt mondták, hogy jó vagy, jelentkezz.

Értem én, hogy fontos az eredmény és azt is, hogy egy egész iskola előtt nem akarnak akárkit szerepeltetni. Nem minősíteni szeretném ezt a helyzetet, hiszen ez így alakult ki, ez van.

Azonban erre vezethető vissza az a tény, hogy szinte minden ember száját életében legalább egyszer elhagyja ez a mondat: „Ki vagyok én, hogy…?! ”

Sokszor még a szülők is (szülőként tisztában vagyok vele, hogy olykor érthető okokból) csendre intik gyermeküket, mikor mondani, vagy tenni akarnak valamit. (Erről a témáról korábbi cikkemben olvashatsz.)

Meglátásom szerint ezáltal hozzá vagyunk szoktatva ahhoz, hogy csak akkor csináljunk, vagy merjünk meglépni valamit, ha arra mások kérnek fel, vagy mások biztatnak. Pedig, ha jobban belegondolsz, a külső megerősítésen kívül semmi nem történik az az idő alatt, amíg a hezitálóból cselekvésre kész emberré válunk.

Ezen gondolkozzatok el, mielőtt azon töritek a fejeteket, hogy miért nem mertek egy társaságban megszólalni, vagy akár egy új dologba belefogni.

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

 

Laura

Gyereknevelés és grafológia

Néhány napja meglátogatott minket az egyik legkedvesebb barátnőm, a 10 hónapos kisfiával.

Alapvetően nagyon tudatos szülőnek tartom magam (egy-két kihágástól eltekintve). Ennek az az oka, hogy igyekszem elkerülni azokat a hibákat, amiket velem elkövettek, emellett szakmámból adódóan is látom, hogy mekkora ereje van a tudatos és okos nevelésnek.

Nos, a barátnőm fia a nappalinkban kúszott épp, mikor betalált az egyik olyan fotelünk alá, amit egy nagy kör támaszt meg alulról. Az anyuka nézte, nézte, nem szólt rá a picire. A fia pár pillanat múlva elkezdett sírni, hiszen rájött, hogy onnan nem lesz egyszerű kikúsznia. A barátnőm erre elkezdte velem együtt biztatni. „Gyerünk! Sikerülni fog! Gyerünk! Ügyes vagy!”

A kisfia természetesen végül kikúszott a csapdából. J

Azért írok erről az eseményről egy külön blog bejegyzést, mert eddig rajtam kívül alig láttam szülőt, aki egy ehhez hasonló helyzetben így reagált volna. Néha már különcnek éreztem magam eddig a pontig, hiszen én is ezt tettem volna.

Nézzük, hogyan lehetne mé ezt a helyzetet szülőként megoldani.

1.       Már az elején rászól a gyerekre, és ha kell, erővel elviszi onnan, majd megtiltja neki, hogy bemásszon a fotel alá.

2.       Ugyan megengedi, hogy bemenjen alá, de amint elkezd sírni a kicsi, azonnal kikapja onnan.

3.       Ahogy sírni kezd a pici, leszidja, hogy „már megint hova mászott be”.

A 4. lehetőség pedig az, amit a barátnőm csinált.

Melyik mit üzen a kicsinek? És hogy jön ehhez a grafológia és a lélektan?

Az 1. megoldásnál a gyermek azt tanulja meg, hogy meg sem szabad próbálnia azt, amit szeretne, a szülő irányít és megmondja neki, hogy mit hogyan szabad, mi a jó és mi nem fog menni neki. (Ne gondolkozz! sorskönyvi tiltás.)

A 2. megoldásnál azt tanulja meg, hogy bármi akadályba ütközik, ott lesz neki egy segítség, nem kell megküzdenie a nehézségekkel.(Maradj gyerek! sorskönyvi parancs.)

A 3. megoldásnál pedig azt, hogy akármibe kezd, az csak rosszul sülhet el.(Ne! Ne csináld! sorskönyvi tiltás)

(Egyik korábbi sorskönyvi tiltásokkal foglalkozó cikkemről itt olvashatsz.)

A 4. pedig azt tanítja neki, hogy bármi probléma előtt áll, azt le fogja tudni küzdeni, bízhat magában.

Az első 3 kategória jelöltjei szabálykövetők lesznek, alacsony önbecsüléssel, irányíthatósággal, míg a barátnőm fia bízni fog önmagában és saját magától tanulja meg a határait. Valamint még egy nagyon fontos dolgot üzent neki a barátnőm. Képes vagy rá, bízom benned.

Ez utóbbi gyerekek írása stabil és kreatív, sokszor már 17 éves korukban látszik a stabil személyiségre és a jó vezetői hajlamra jellemző íráskép. Ritkán látok ilyet (átlagban 3 osztályban egy ilyen gyerek van), de nekik mindig elmondom, hogy bármire képesek lesznek.  Még a tartásuk is egészen más, mint az osztálytársaké. Az osztálytársaké, akiket az 1., 2. vagy 3. módon neveltek.

Az ő írásuk sablonos, esetleg zaklatott, de semmiképp sem kreatív. Ők azok a fiatalok, akik nem tudják mit kezdjenek magukkal, nem tudják miben lennének igazán jók felnőtt korukban. Mert nem tanulhatták meg saját korlátaikat és nem ismerik önmagukat.

A gyereknevelés módja apróságoknak tűnő dolgokban különbözik. 

Meglátásom szerint mindegyik szülő a legjobbat akarja gyermekének. A különbség a tudatosságban van. (A grafológia elárulja nekem azt is, hogy ki melyik gyereknevelési módszerben nőtt fel.)

Te is szülő vagy? Melyik csoportba tartozol? Esetleg gyermekként kiknek a táborát erősíted?

Ha vannak még kérdéseid a témával vagy a grafológiával kapcsolatban, keress bátran a honlapomon.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

 

Laura

Önbizalom erősítés

Az utóbbi hetekben rendszeresen olyan ügyfelekkel volt szerencsém együtt dolgozni, akik hasonló kérdéseket tettek fel nekem saját maguk elemzésének eredményével kapcsolatban.

Ez persze szöget is ütött a fejemben. Ezzel a témával már foglalkoztam az egyik korábbi cikkemben, de ennyire konkrétan és sűrűn ritkán találkozom ezzel a jelenséggel.

Miről is beszélek?

Mikor elmondok egy-egy gondolkodásbeli sajátosságot, ami blokkolja őket, vagy csak nagyon jellemző rájuk. Hasonló kérdéseket kaptam:

Pl: De hát ezzel mindenki így van. Nem?

     Valahol mindenki szeretne gyerek maradni.

     Igazán mindenki az ösztöneiből táplálkozik.

    Az normális szerintem, hogy a maximumot szeretném kihozni magamból bármi áron.

Hogy férnek össze ezek a gondolatok az önbizalom erősítésével?

Egyszerű! Ezek náluk mind hátrányként is funkcionálnak, és nem tudják ezeket a tulajdonságaikat maximálisan kihasználni.

Azt vallom, ha már van egy adottságunk, legyen az bármilyen, akkor azzal éljünk okosan és ne kezeljük természetesnek. Ennek persze alappillére az, hogy ne csak tisztában legyünk a létezésével, hanem lássuk létének miértjét is.

Ha tegyük fel valaki igényli, hogy állandóan legyen mellette valaki, azaz társfüggő, kutassa fel az okát.

Hiszen, amint meg van az ok, az önbizalom azonnal elkezd nőni, mert nem azt érezzük, hogy velünk van a baj, hanem látjuk a hogyanokat és a miérteket, amiket pszichénk okozott egy-egy gyerekkori mondattól, vagy eseményfolyamtól.

Rájövünk, hogy nem azért kezelnek minket gyerekként, mert túl gyerekes a testalkatunk. Sőt, attól, hogy valaki magas és túlsúlyos, attól őt még nem kezeli mindenki önállónak és felnőttnek.

Rájövünk, hogy nem megy mindenkinek az ösztönszférája használata. Sőt, vannak emberek, akik kizárólag az ész érvekre hallgatnak és teljesen elnyomják azt, amit legbelül a szívük vagy a megérzésük mond nekik.

Rájöhetünk arra, hogy nem várja el tőlünk a világ, hogy erőnkön felül teljesítsünk minden helyzetben. Még akkor is, amikor senki sem lát minket!

Ezek a rádöbbenések többek között önbizalom erősítésre is szolgálnak.

Hajlamosak vagyunk a saját szemüvegünkön keresztül nézni a világot és a többi embert.

Önbizalmunk erősítése arról is szól, hogy nem kezeljük természetesnek és mindenki számára magától értetődőnek azokat a képességeket, amikkel rendelkezünk.

Ha tisztában vagyunk az előnyével és a hátrányával is, akkor verhetetlenek leszünk. Nem megyünk bele ugyanis olyan helyzetekbe, játszmákba, amikből tudjuk, hogy nem jöhetünk ki jól. Honnan tudjuk? Onnan, hogy ismerjük magunkat. Ezáltal az önbizalom erősödik.

Neked van olyan képességed, amit természetesnek kezelsz? Ha igen, mit látsz meg benne? A jót, vagy a rosszat? És helyén is tudod kezelni?

A grafológia, az írásod, minden kérdésedre választ tud adni saját magadról.

Ha kíváncsi vagy a további részletekre, látogass el a honlapomra és csatlakozz a facebook oldalamhoz.

Ha olyan grafológiai anyagokat szeretnél kapni, amit nem láthat és hallgathat mindenki, akkor iratkozz fel a hírlevelemre. (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Bármilyen kérdésed van, keress fel bátran!

Remélem nemsokára a Te írásodat is láthatom! ;)

Laura

 

 

 

 

 

 

 

Csontváz a szekrényben

A napokban néztem meg (sokadszorra) egy filmet, amiben ez a mondat hangzott el:

-Mindenkinek vannak csontvázak a szekrényében, csak egyesekéről többen tudnak, másokéról kevesebben.

Halloween alkalmából és (szokás szerint) önismereti szempontból ez a mondat szöget ütött a fejemben.

 

Tényleg mindannyiunk szekrényében vannak régi csontvázak, amiket szeretünk csukott ajtók mögött tartani?  

Vajon mennyi csontváz számít még normális mennyiségnek és mi az, amit az ember már teherként él meg.

Ez utóbbiról úgy gondolom, hogy személyiségfüggő. Az első kérdésre azonban nem tudom biztosan a választ.

A harmadik kérdés, ami felmerült bennem, hogy meg lehet-e mindegyiktől szabadulni és egyáltalán kell-e? Grafológusként és life coachként azt vallom, hogy igen, mindegyiktől meg kell szabadulnunk.

Ám mi van akkor, ha van egy csontváz, amitől ha megszabadulnánk, mi magunk is csontvázként végeznénk valakinek a szekrényében? Talán ez a legnagyobb kérdés. A titok, ami bennünk van, maradjon-e a miénk, vagy szabaduljunk meg tőle és engedjük útjára, akármilyen következményekkel is jár. Egy szerető, egy régi hiba amit elkövettünk egyszer, vagy bármi, ami a másik szemében megbocsájthatatlan vétek. Azt hiszem, senki sem szeretne csontváz lenni. Ösztönösen kerüljük ezt a státuszt, de valljuk be, kikerülhetetlen.

Bevallom őszintén, hogy legalább egy embernek az életében úgy gondolom, én is csontváz vagyok. Hogy ő mennyire szeretne ettől megszabadulni, nem tudom. Sőt, ez az, ami nem is kell, hogy foglalkoztasson engem. Hiszen az az ő szekrénye. Én az ő csontvázának sok darabját elengedtem már és folyamatosan azon dolgozom, hogy az utolsó porcikája is kikerülhessen lelkem szekrényéből. Hogy mennyire befolyásolják ezek a személyiségünket, a döntéseinket? Ezektől a hibáktól és emberektől, akármennyire is furcsa, de ha ügyesek vagyunk, fejlődhetünk.

 

Azonban, sokan már a csontváz létezését is letagadják, még maguknak is. Sőt, az ego annyira furcsa szerzet, hogy rengetegen azzal a tudattal élnek, hogy belőlük még soha nem lett és ezután sem lesz soha csontváz. Sajnos ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetnek. Sok ügyfelem van, akinek én nyitom fel a szemét egy-egy teli szekrény létezéséről.

Így, halloween éjszakáján, még ha nem is öltözünk jelmezbe, megkérdezhetjük magunktól, hogy a mi szekrényünkben mennyi csontváz van és kik azok? A szüleink? A testvérünk? Egy-egy szerető? Egy múltbeli barátság, vagy viszony? A gyermekünk? A meg nem született gyermekünk?

Melyik csontváz mekkora közülük és melyikkel lenne érdemes kezdeni a takarítást? Hogyan takarítsunk? Egyedül, vagy segítséggel?

Brian Tracy azt mondja: Ha van sok kicsi problémád, vagy feladatod, ne ezekkel kezdj el dolgozni, hanem azzal, amelyik a legnagyobb. 

Ma este lógassuk hát fel a csontvázainkat és rendezzük őket nagyság szerinti sorrendbe! ;)

 Ha segítséget szeretnél kérni a szelektálásban, keress fel bátran.

Szeretnél még többet olvasni rólam, a gondolataimról, a munkámról?

Csatlakozz a facebook oldalamhoz és látogass el a honlapomra is!

Ha pedig szeretnél olyan tartalmakat kapni, amiket csak a hírlevélre feliratkozók kapnak, javaslom iratkozz fel, hiszen rendszeresen fogsz kapni grafológiáról szóló videókat. . (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Remélem hamarosan a te írásodat is láthatom majd. ;)

Ha kíváncsi vagy arra, hogy mit nyújthatok neked egy-egy grafológiai elemzéssel, javaslom olvasd el a Mire képes a grafológia? című cikkemet. ;) 

Laura

 

 

 

Érettségi

Ettől a szótól, minden középiskolás diáknak összeugrik a gyomra.

Miért is? A szüleink és a tanáraink miatt. Úgy látom felnőtt fejjel, hogy kicsit olyan ez, mintha attól tartanánk, hogy holnap fel fog kelni a nap. Még nem tudjuk, mit hoz nekünk, nem tudjuk milyen lesz, de egy biztos. Szorongással tölt el.

Most elmondom nektek az érettségiteg napját úgy, ahogy eddig még soha senki nem festette le! (Hálás lettem volna sok évvel ezelőtt, ha ezeket a sorokat akkor elolvashattam volna.)

Reggel valószínűleg már magatoktól fel fogtok ébredni, nem kell se szülő, sem ébresztő óra.

Nagy eséllyel hét ágra fog sütni a nap, hiszen a tavasz utolsó napjainak egyikére fog esni az írásbeli érettségitek, sőt a szóbeli nyáron lesz, szóval a jó idő ott még inkább garantált. Ettől már kicsit jobb is lesz a kedvetek, hiszen a levegő is teljesen más, mikor szép idő van.

Bementek az iskolába, ahol már várnak az osztálytársaitok és a tanárok. A tanárok teljesen mások lesznek, mint az elmúlt években. Valamiért ilyenkor még az is kedvesebb veled, akinek amúgy nem vagy a kedvence. Hidd el, ez így lesz. Alapvetően egy kellemes légkör, egy hangulatos vibrálás lesz a teremben. A legjobb barátaiddal megbeszélitek még egyszer utoljára, mi megy jobban és mi kevésbé (hiszen eszetekbe se fog jutni másról beszélni abban a néhány percben), aztán leültetnek majd titeket egy-egy asztalhoz.

A nyitott ablakon irtó kellemesen fog beosonni a tavaszi szél, ami a legjobb terápiás hatással lesz rád. Izgulni fogsz még, de már érzed, hogy lényegében mindegy, hiszen amit megtehettél az eredményes érettségid érdekében, azt már mind megtetted. Most már nincs más dolgod, mint kiírni magadból a tudásodat. Ami benned van. Hidd el, ha még úgy is érzed, hogy leblokkolsz majd ott, vagy az izgalomtól teljesen pánikban leszel, ez mind el fog múlni. Miért? Mert ez nem egy röpdolgozat, sőt nem is 45 perc alatt kell kiadnod magadból a tudásod legjavát.

Itt több óra fog a rendelkezésedre állni ahhoz, hogy minden az eszedbe jusson. Soha többet az életben nem lesz annyi időd agyalni semmin és nem lesz annyi időd javítgatni semmit sem, mint az érettségiden. Készíthetsz piszkozatot, használhatsz segédeszközöket.

A tanár, aki bent lesz, hogy felügyeljen, valahogy a barátod lesz arra a néhány órára. Újságot fog olvasni, vagy néha kimegy a teremből. Az biztos, hogy soha többé nem fogod már látni a „rosszabbik énjét”.

Mikor befejezted, akkor állsz majd fel, amikor szeretnél (nem csöngő szóra) és elhagyod a termet. Megvárod még a barátokat, akikkel aztán mindent átbeszéltek.

Javaslom, üljetek majd be egy frissítőre és hagyjatok magatoknak időt arra, hogy kicsit megünnepeljétek, hogy túl vagytok rajta. Az eredmény már tőletek független ilyenkor. Ti kiadtátok magatokból a tudást, megérdemeltek egy kis lazítást. Főleg, mivel másnap kezdődik az egész elölről.

Na és a szóbeli érettségi?

A tanárok ott, ha lehet, még sokkal kedvesebbek, mint az írásbelinél voltak. Ott fognak segíteni nektek, ahol csak tudnak. Részben persze azért is, mert az ő munkájuk is értékelve lesz ott az elnök előtt, részben pedig azért, mert ott már nem diákokként ültök majd, hanem egy kissé felnőttekként. Az idő, mint említettem nyárias lesz, a tételek, amiket ki kell húzni, már teljesen máshogy fognak festeni, mint otthon, magolás közben.

Az egész megkoronázása pedig a bankett lesz, ahol utoljára még egy hatalmasat bulizhattok. Végre önfeledten, hiszen életetek egy szakasza végleg lezárult, hogy egy új, sokkal szabadabb vehesse kezdetét. Olyan, amilyet most még talán el sem tudtok képzelni! ;)

Na? Most hogy érzed magad, ha az érettségire gondolsz?

Hidd el, azért tartasz az egésztől, mert ismeretlen és mert állandóan azt hallod, hogy mennyi minden múlik az itt hozott teljesítményeden. Nem akarnak se a tanáraid, sem pedig a szüleid neked rosszat, pusztán úgy látom, hogy nem ideális a kommunikációjuk ezzel kapcsolatban.

Szerinted miért van az, hogy kivétel nélkül az összes érettségizett diák nagyjából ennyit mond, miután túl van rajta: ENNYI AZ EGÉSZ?

Mert nincs arányban a félelmük a valósággal. Mert egy mumusnak festik le az érettségit a felnőttek, nem pedig egy ugródeszkának az életbe!

Pedig valójában ez pusztán ennyiről szól!

Miért tartottam fontosnak leírni ezt? Mert mikor megkérdezem a diákokat, hogy mitől félnek a legjobban a gimnáziumban, szinte mindenki azt feleli: AZ ÉRETTSÉGITŐL.

Még soha egy fiatal sem mondta, hogy attól, hogy rengeteget kell tanulnom. Pedig az a nehezebb része. Napokat fogsz készülni azért, hogy az érettségi napján gördülékenyen menjen minden.

Semmi más dolgod nem lesz, mint tanulni. És képes leszel rá, hiszen az agyad a kapacitásának a csúcsán lesz! Még néhány év, és nem tudsz majd annyit és olyan minőségben megtanulni, mint az érettségi időszakában.

Ezeket a gondolatokat tartsad mindig szem előtt!

Érdekel még, hogyan látom én a pályaválasztást, illetve a továbbtanulást?

Olvasd el az ehhez a témához kapcsolódó korábbi gondolataimat is.

Amennyiben kíváncsi vagy arra, hogy miket szoktam még megosztani a grafológia és a life coach területén, csatlakozz facebook oldalamhoz.

Ha kérdéseid vannak, keress fel bátran, szívesen válaszolok rájuk!

Szeretnéd rendszeresen olvasni és hallgatni a gondolataimat? Iratkozz fel a hírlevelemre, ahol grafológiáról szóló videókat kapsz majd tőlem. Néhány videó nyilvános, nézd meg nyugodtan, milyen jellegű anyagokat kapsz majd. (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Amennyiben mindenre kíváncsi vagy amivel foglalkozom, látogass el a honlapomra!

Remélem hamarosan a Te írásodat is láthatom. ;)

Laura

 

 

 

 

 

 

 

Önismeret fejlesztése a pályaválasztáshoz III.

Előző cikkemben a motiválhatóságodat, a befolyásolhatóságodat, illetve az irányításhoz való hozzáállásodat vizsgálhattad meg kicsit az írásod alapján.

Ma is három szempontot fogunk megvizsgálni, szintén a pályaválasztásoddal kapcsolatosan.

6.  Kezdjük azzal, hogy tudnál-e egyedül dolgozni, vagy inkább csapatban éreznéd jól magad?

Ez is fontos szempont. Van olyan ismerősöm, aki egész nap egy számítógép előtt ül, nem szól senkihez és még az ebédjét is egyedül, otthon fogyasztja el (közel lakik a munkahelyéhez). Van, akinek ez teljesen elképzelhetetlen lenne és nagyjából 3 hónap alatt teljesen fel is őrölné ez a fajta munka. Egyik sem jobb, mint a másik, egész egyszerűen más típusú emberek.  A fontos az, hogy tudjuk mi az, ami kielégítő lenne számunkra.

-          Azok a személyek, akik jól érzik magukat egyedül és nem vágynak az örökös kontaktra:

- nagy sortávolságokat használnak. A sorok az én-te viszonyát jelképezik. Így minél nagyobb a sortávolságod, annál inkább távolságtartó vagy.

       - Akiknek viszont szükségük van a mindennapi emberi kapcsolatokra:

      -  nekik kisebb a sortávolságuk, esetleg kimondottan szűk.

Hogyan ismerheted fel a nagy és a kis sortávolságot? Ha kényelmesen, szellősen be tudnál írni még egy sort az üresen hagyott részbe, akkor az már nagynak mondható. Minél nagyobb a hézag, annál inkább jellemző rád a távolságtartás. Ha azonban nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnál + egy sort beírni az üres „mezőbe”, akkor szükséged van arra, hogy rendszeresen megoszthasd a gondolataidat másokkal is.

 7. Tudsz-e pontos lenni, vagy inkább a tervezés az erősséged?

- A pontatlanság talán az egyik legkönnyebben tetten érhető tulajdonság. Az ékezetek és áthúzások hiánya kapkodásra, ebből kifolyólag pontatlanságra utal. Az áthúzást a „t” betűnél érdemes leginkább figyelni! Ez általában párosul a gyors írástempóval.

- A pontos munkát végző személyeknél biztos minden vessző és pont a helyén lesz. Illetve, ahol pontos mennyiségben használják a sok „n” „m” és „e” betűt egymás mellett (pl. mennem) szintén a pontosság és jó koncentráló képesség egyik jele.

 

8. Mennyire vagy terhelhető?

Ez nem csak a tanulás szempontjából fontos (hiszen nem vagyunk képesek mindannyian ugyanazt a tudásanyagot ugyanolyan eredménnyel elsajátítani), hanem a leendő munkádat is nagy mértékben befolyásolhatja.

-Ha az írásod nyomatéka nagy (erősen nyomod rá a papírra a tollat) akkor te egy szellemileg nagy teherbírással rendelkező személy vagy.

- Ha az írásod nyomatéka gyenge (nem nagyon lehet látni a tollad nyomát a papíron) és az „n” és „m” betűid vége inkább egy hullámos vonalra emlékeztet, akkor hajlamos vagy a dolgokat inkább befejezetlenül hagyni.

 Nagyon fontos, hogy tudd, bármelyik tulajdonságodon változtathatsz. Főleg abban az esetben, ha még középiskolába jársz! Ezek alapvetően a jelenlegi tulajdonságaidat mutatják meg neked. A mai és a korábbi két cikkben ahhoz szerettem volna segítséged adni neked, hogy milyen tulajdonságokból tudsz építkezni, mivel érdemes tisztában lenned magaddal kapcsolatban, az önismereted fejlesztése érdekében.

A helyes önismeret fiatal korban is nagyon fontos!

AMI SZINTÉN FONTOS MÉG, HOGY TISZTÁBAN LEGYÉL AZZAL, HOGY NINCS JÓ ÉS NINCS ROSSZ TULAJDONSÁG! MINDEGYIKNEK MEGVAN AZ ELŐNYE ÉS A HÁTRÁNYA IS. AMI LÉNYEGES, HOGY KI JÓL TUDD KIHASZNÁLNI ŐKET!

Amennyiben úgy érzed, hogy nem tiszta a célod a jövődet illetően, keress fel bátran, szívesen válaszolok bármilyen kérdésedre. Amennyiben pályaválasztási tanácsadást szeretnél kérni tőlem, a honlapon is megteheted, vagy írj üzenetet a facebook oldalamra.

Szeretnéd rendszeresen olvasni és hallgatni a gondolataimat? Iratkozz fel a hírlevelemre, ahol grafológiáról szóló videókat kapsz majd tőlem. Néhány videó nyilvános, nézd meg, milyen jellegű anyagokat kapsz majd. (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Amennyiben mindenre kíváncsi vagy amivel foglalkozom, látogass el a honlapomra!

Remélem hamarosan a Te írásodat is láthatom. ;)

Laura 

 

 

 

 

 

Önismeret fejlesztése a pályaválasztáshoz II.

Folytassuk korábbi cikkemet, amiben elkezdtem segítséget nyújtani neked abban, hogy kicsit jobban megismerd magad a grafológián keresztül.

Ma 3 szempontból vizsgálhatod meg magad az önismereted fejlesztése érdekében.

Sok fiatalnak, sőt később is, sokunknak vágya, hogy vezető legyen. Holott egyáltalán nem is biztos, hogy pontosan meg tudja határozni, mivel jár, vagy milyen érzés lesz, csak vezetni szeretne valamit vagy valakit/valakiket. Ez így, amint látod kissé megfoghatatlan. Az a legnagyobb probléma azonban ezen a területen is, hogy sokan anélkül vágytok vezető pozícióra, hogy alkalmasak lennétek erre. Miért van ez? Mert egy olyan kép után mentek, amik valójában nem ti vagytok, hanem inkább vágytok rá. Persze, tudatos odafigyeléssel és önképzéssel el lehet érni a kívánt célt ezen a területen is, de jó, ha tudod, honnan indulsz.

No, nézzük csak!

3. Honnan tudod, hogy van-e benned veled született képesség az irányításra?

Alapvetően a kis „t” betűidet kell megvizsgálnod ebből a szempontból. Pontosabban, azt, hogy hol húzod át a „t” betűdet.

-          Amennyiben az áthúzást kimondottan alacsonyan használod, úgy:

                                                  -inkább irányítható típus vagy. Nem erősséged a nyilvános szereplés és az                 önbizalmad sem túl magas, így a fejedre nőhetnek a többiek.

- Amennyiben az áthúzásod középen helyezkedik el a törzsvonalon:

- hajlamos vagy a kezdeményezésre, bátrabban mondod el a véleményedet, és előbb mész bele konfliktusokba. Kellő tanulás után középvezetőként is meg tudnád állni a helyed.

- Amennyiben az áthúzásod a törzsvonal tetején helyezkedik el:

- igényled az irányítást, nem riadsz el a vélemény nyilvánítástól. Határozottság, magabiztosság jellemez. Képes leszel ösztönösen irányítani embereket (nehezen viseled, ha téged akarnak irányítani).

- Van egy negyedik, ritkán használt „t” áthúzás is, ami mellett semmiképpen sem mehetünk el, ez pedig az az eset, amikor az áthúzás a törzsvonal fölött helyezkedik el:

- az ilyen típusú embereknek irreálisan magas az irányítási vágya és  olykor nehezen kezelhetők. Könnyen képesek vezető szerepbe kerülni, ám ott az alkalmazottai körében nem örvend nagy népszerűségnek.

(Ha a „t” betűdet hurkosan húzod át (nem emeled fel a tollad, hanem egy mozdulattal oldod meg az áthúzást), akkor ügyesen élsz a lehetőségeiddel.)

4. Mivel vagy motiválható?

Ez a kérdés talán nem tűnik annyira fontosnak, mégis ha valaki tisztában van magával ilyen szempontból is, akkor kevésbé lesz kihasználható. Lássuk be, ez munkahelyen igenis fontos tényező! Bár tapasztalatom szerint napjainkban ez is egy elhanyagolt nézőpont.

Alapvetően két különböző motivációs bázist szoktam vizsgálni a diákoknál (ugyanez mondható el a felnőttekre is).

-A nőkre jellemző és tipikus női grafikai jegyként is tartom számon azt a jelenséget, amit úgy szoktatok megfogalmazni: „az „m” és „n” betűim olyanok, mintha w és u betűt írnék”.

- Amennyiben magadra ismersz, te egy érzelmi alapokon motiválható személy vagy. Sokkal fontosabb lesz neked a munkahelyeden, hogy fontosnak, esetleg nélkülözhetetlennek érezd magad, mint az, hogy mennyi fizetésemelést kapsz. (Ennek hátránya az, ha valaki erre rájön, akkor pusztán szép szavakkal, mindenféle valódi díjazás nélkül túlóráztat majd téged.) Az ilyen típusú emberek hajlamosak túlságosan a lelkükre venni egy-egy ügyfél problémáját, vagy a főnök dorgáló szavát.

- A férfiakra jellemző és általam tipikusan férfi grafikai jegyként kezelt „m” illetve „n” betű, amelyik úgy néz ki, ahogy megtanultuk leírni, azaz kis domború háta van.

                                               - Amennyiben magadra ismersz, akkor inkább objektív oldalról közelíted meg a dolgokat, azaz ész érvekkel vagy motiválható. Munkahelyen ilyen lehet a szakmai előre lépés lehetősége, a fizetés emelés, bónusz ígérete, stb.

Érdekes jelenség egyébként, ha egy nőies és egy férfias „m” és „n” betűt használó személyt ültetnek egy irodába… Csapatépítés szempontjából irtó fontos tényező!

 5. befolyásolható vagy-e?

Mielőtt valaki azt érezné, hogy a motiválhatóság és a befolyásolhatóság ugyanaz, elmondom, hogy én hogy látom őket. Úgy gondolom, hogy a motiváltságból alakulhat ki a befolyásolhatóság. Így az önismeretünk fejlesztésénél arra érdemes odafigyelnünk, hogy a motiváltságból  ne fejlődjön ki a befolyásolhatóság.

A MOTIVÁLTSÁG KISTESTVÉRE A BEFOLYÁSOLHATÓSÁGNAK!

 A befolyásolhatóságnak több grafikai jegye is van, azonban az írás SZÖGESSÉGE AZ EGYIK LEGINKÁBB JELLEMZŐ GRAFIKAI JEGY.

-          Amennyiben az írásod nagyon lágy, tele van hullámokkal, esetleg kicsi a nyomatéka (gyengén nyomod rá a tollat a papírra), akkor a befolyásolható típust képviseled. Ha ez mellett még a fenti jegyekből a „nőies” „m” és „n” betűk a jellemzők rád, akkor ez a megállapítás különösen igaz rád.

-          Ha az írásod azonban tele van szögesedésekkel, amiket akár az „l” betű tetején, vagy szintén az „m” és az „n betűben érhetsz tetten, akkor egyáltalán nem vagy befolyásolható, sőt inkább a fafejű, makacs jelző illik rád. Ha ez mellé még párosul az „m” betűd elefántormányossá válása (itt tudsz róla videót megnézni), akkor teljes mértékben lepörög rólad a manipuláció minden eszköze.

         Következő alkalommal azzal kapcsolatban fogok neked segítséget adni, hogy

-                       - tudnál-e egyedül dolgozni, vagy inkább csapatban éreznéd jól magad?

-                       - tudsz-e pontos lenni, vagy inkább a tervezés az erősséged?

-                       - mennyire vagy terhelhető?

Amennyiben úgy érzed, hogy nem tiszta a célod a jövődet illetően, keress fel bátran, szívesen válaszolok bármilyen kérdésedre. Amennyiben pályaválasztási tanácsadást szeretnél kérni tőlem, a honlapon is megteheted, vagy írj üzenetet a facebook oldalamon.

Szeretnéd rendszeresen olvasni és hallgatni a gondolataimat? Iratkozz fel a hírlevelemre, ahol grafológiáról szóló videókat kapsz majd tőlem. Néhány videó nyilvános, nézd meg nyugodtan, milyen jellegű anyagokat kapsz majd. (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Amennyiben mindenre kíváncsi vagy amivel foglalkozom, látogass el a honlapomra!

Remélem hamarosan a Te írásodat is láthatom. ;)

Laura

 

 

 

 

Önismeret fejlesztése a pályaválasztáshoz

A pályaválasztással kapcsolatos korábbi cikkeimben arról beszéltem, hogyan érdemes gondolkodni a továbbtanulásról.

Most egy kis konkrét segítséget szeretnék a kezetekbe adni, az önismeretetek fejlesztéséhez.

A következőkben általatok is könnyen felismerhető grafikai jegyeket fogok bemutatni, a hozzá tartozó tulajdonsággal együtt.

Kezdjük az alapoknál.

1.       A gondolkodásmódod megvizsgálásával.

Két fajta gondolkodásmódot szoktam elkülöníteni egymástól. Alapvetően van elemző és globálisan gondolkodó ember.

Az elemző típust nagyon könnyű felismerni, hiszen a TOLLÁT NAGYON GYAKRAN, AKÁR BETŰNKÉNT EMELI FEL.

Ha ebbe a típusba tartozol akkor:

-          ügyes lennél pl a papírmunkában, könyvelésben, elemzésben, stb, hiszen képes vagy az aprólékos munkára, a dolgok pontos diagnosztizálására.

-          gyengeséged viszont a távlati tervezés, a szervezőkészség, a nagy ívekben való gondolkodás, az előre tervezés, a jó és logikus átlátó képesség.

A globális gondolkodással rendelkezők azonban KÉPESEK EGYBEÍRNI A SZAVAKAT, A SZÓ HOSSZÁTÓL FÜGGŐEN AKÁR  PUSZTÁN 1-2 TOLLFELEMELÉSSEL.

Ha ebbe a típusba tartozol akkor:

-          ügyes lennél pl. a marketing, a reklám területén, minden olyan munkában, ahol távlatokban és logikusan kell gondolkodni. Képes lennél összehangolni egyszerre akár több dolgot is a munkahelyeden.

-          gyengeséged viszont a pontosság, az aprólékosság, az adminisztráció és előfordulhat, hogy olyakor türelmetlen vagy.            

2.       Nézzük a habitusodat.

Ha  inkább lassabban beszélsz, illetve megfontoltabban gondolkodsz, akkor AZ ÍRÁSOD TEMPÓJA IS LASSABB LESZ.

Ha ebbe a típusba tartozol akkor:

-          előnyben részesíted az időbeosztást, a jól megfontolt lépéseket, észjárásod követhető, emellett kerülöd a stresszt.

-          az egy helyben végezhető, stabil munkát részesíted előnyben, ahol meg van mindennek a határideje és a jól bevált módja, szokásrendszere.

Ha gondolkodásod gyors és hajlamos vagy gyorsan ledarálni a mondandódat, akkor AZ ÍRÁSOD TEMPÓJA IS GYORS LESZ.

Ha ebbe a típusba tartozol, akkor:

-          előfordulhat, hogy nem mindenki tudja követni a logikiádat, vagy a mondandódat, előfordulhat, hogy kapkodva szeretnél megoldani egy-egy feladatot, nem erősséged a türelem, nem szeretsz egy helyben lenni.

-          nehezedre esne az állandóság, az ülő munka, inkább a nyüzsgést kedveled és a gyors megoldásokat.

A következő cikkemben arról beszélek majd, hogy

-          honnan tudhatod, hogy alkalmas leszel-e vezetőnek?

-          mivel vagy motiválható?

-          befolyásolható vagy-e?

 

Amennyiben úgy érzed, hogy nem tiszta a célod a jövődet illetően, keress fel bátran, szívesen válaszolok bármilyen kérdésedre. Amennyiben pályaválasztási tanácsadást szeretnél kérni tőlem, a honlapon is megteheted, vagy írj üzenetet a facebook oldalamra.

Szeretnéd rendszeresen olvasni és hallgatni a gondolataimat? Iratkozz fel a hírlevelemre, ahol grafológiáról szóló videókat kapsz majd tőlem. Néhány videó nyilvános, nézd meg nyugodtan, milyen jellegű anyagokat kapsz majd. (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Amennyiben mindenre kíváncsi vagy amivel foglalkozom, látogass el a honlapomra!

Remélem hamarosan a Te írásodat is láthatom. ;)

Laura

 

 

 

  

Pályaválasztási tanácsadás vs. marketing

Hogyan férhet össze ez a látszatra két teljesen különböző dolog? A pályaválasztás, illetve továbbtanulás valóban távol áll magától a marketingtől. Azonban van egy nagyon markáns gondolat mindkét területen, ami mellett sokan elmennek.

 

Ez pedig a következő:

Bármilyen marketing előadást hallgatsz, az előadó mindig a jó marketing alapjaival kezdi. Ez pedig nem más, mint a marketing stratégiád, azaz a marketingterved.

Tudni kell, mi a végső célod, majd azt le kell bontanod évekre, hónapokra, egy-egy esetben napokra is.  Fő cél nélkül minden cég csak csapong ide-oda. Jó barátságban lesz az eredmények hiányával, míg a sikerrel még csak köszönő viszonyban se lesznek.

Képzeld csak el. Cégvezető vagy. Megveszed az irodába a székeket (történelem), az asztalokat (matematika), az összes technikai eszközt (irodalom, kémia, biológia, stb.)és elkezdesz gyártani egy terméket (továbbtanulással kapcsolatos elképzelések). Lehet az tárgyi vagy szellemi termék is, ezt a részét a fantáziádra bízom.  Ott ülsz a gyönyörűen berendezett irodádban (jó jegyek), a marha jó ötleteiddel és terméke(i)ddel, de ezen a ponton totál elakadsz. Hirtelen rájössz, hogy nem tudod, kinek fogod eladni a kínált árudat (hol szeretnél később dolgozni), ki a célpiacod, hogyan fog hozzájuk elérni a vásárlás lehetősége. Sőt, tovább megyek, még az anyagi kiadásokat tekintve sem készítettél tervet.

Ez így eléggé káosznak hat. Olyan, mintha egy versenyen 10 m-re a többiek mögött kéne elstartolnod ugyanabban az időben. Ha elég ügyes vagy, talán utolérheted őket rengeted áldozat árán, de az esélyed mégis alul marad azokhoz képest, akik sok-sok edzéssel, jó futócipővel és rutinnal indulnak a start vonalról.

Most képzeld el magad az iskolapadban. Fizikailag egy teremben ülsz az osztálytársaiddal, de valójában fényévekre lehettek egymástól. Azoknak a fiataloknak ugyanis, akiknek van konkrét tervük a jövőjüket illetően és tudják azt is, milyen úton kell haladnia a céljuk megvalósításáig, nekik nyert ügyük van. Legalábbis hozzád képest, ha neked fogalmad sincs arról, mihez kezdj a gimnáziumi éveid után!

Nehéz szavak és keményen hangzik, de hidd el, hogy ez az alapja az egésznek. A többi, mint a kitartás, a következetesség, stb csak ez után jön. HIDD EL, EZ AZ ALAPJA A JÖVŐDNEK. Nem állítom, hogy nem lehet szerencséd, és nem jöhetsz rá az egyetem, főiskola alatt, hogy mire vágysz igazán, vagy miben vagy a legjobb és mit akarsz az élettől. A hátrányod ennek ellenére, akkor is nehezebben behozható.

Ezt a saját bőrömön és sok ismerősömnél is megtapasztaltam. Tehát tényleg hidd el nekem, ha azt mondom, az egész alapja a tudás. Méghozzá az a fajta tudás, amit nem tanítanak az iskolában. Tisztában kell lenned saját képességeiddel és ahhoz mérten kell felállítani egy célt.

A jó marketinges ismeri a cége lehetőségeit, ismeri a célközönségét (kinek akarja eladni a termékét), tudja hogyan szólítsa meg őket.

Ha te is tudod mi a célod az életeddel (a te privát termékeddel) és a kezedben van saját magadról is a megfelelő ismeretanyag, már előrébb állsz azon a bizonyos start vonalon, mint sokan a te korosztályodban.

Javaslom olvasd el 3 korábbi cikkemet is a témával kapcsolatban. :) 

1. cikk.

2. cikk

3. cikk

Amennyiben úgy érzed, hogy nem tiszta a célod a jövődet illetően, keress fel bátran, szívesen válaszolok bármilyen kérdésedre. Amennyiben pályaválasztási tanácsadást szeretnél kérni tőlem, a honlapon is megteheted, vagy írj üzenetet a facebook oldalamon.

Szeretnéd rendszeresen olvasni és hallgatni a gondolataimat? Iratkozz fel a hírlevelemre, ahol grafológiáról szóló videókat kapsz majd tőlem. Néhány videó nyilvános, nézd meg nyugodtan, milyen jellegű anyagokat kapsz majd. (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Amennyiben mindenre kíváncsi vagy amivel foglalkozom, látogass el a honlapomra!

Remélem hamarosan a Te írásodat is láthatom. ;)

Laura