5 dolog, ami leginkább megkeseríti az életedet.

2019. január 16. - BeckLaura

Munkám során nagyon sokszor ugyanazokba az élethelyzetekbe futok bele, csak más szereplőkkel, más helyszínekkel. Ugyanazok az érzések, ugyanazok a folyamatok.

Néha olyan, mintha már megéltem volna én is, hiszen olykor magamnak is feltehetném azt a kérdést, amit az ügyfelemnek szegezek life coachént (kócsként).

No de nézzük is, mely élethelyzeteket próbálják legtöbben megváltoztatni. Avagy, mit próbálj leginkább elkerülni.

1.       „Nem tudok nemet mondani.”

2.       „Egyedül vagyok a párkapcsolatomban.”

3.       „Nem találom az igazit!”

4.       „Túlhajszolt vagyok.”

5.       „Elakadtam.”

Szedjük szét és nézzük meg őket kicsit közelebbről! J

1.       „Nem tudok nemet mondani!”

Klasszikusnak mondható. A lakosság több mint fele szenved ettől a helyzettől. Attól tartanak, hogy ha nemet mondanak, gyengének fogják látni őket, vagy nem lesznek eléggé szerethetők. Folyton alárendelik magukat.

Megoldás? Van rá természetesen. Első lépésként képzeld el, mi a különbség a mostani éned és az között, aki nemet tud mondani. Írd le egy papírra és vizsgáld meg, hogy melyik lépés vinne legközelebb a nemet mondás művészetéhez! ;)

2.       „Egyedül vagyok a párkapcsolatomban.”

Sokan érzik ezt. Lelkileg és a hétköznapi teendőkben is egyedül van hagyva.

Megoldás? Ez már nehezebb, hiszen ide mindkettőtökre szükség van. Az első lépés azonban itt is lehet a tiéd! Vizsgáld meg a helyzetet. Mióta van ez így? Mi(k) vitt(ek) oda, hogy most ezt érezd? Ha átlátod, már a pároddal is könnyebb beszélni róla. Az is lehet, hogy egészen egyszerűen más a szeretetnyelvetek!

3.       „Nem találom az igazit!”

No itt aztán fel van adva a lecke! Az első lépésnek természetesen itt is az önismeretet tartom. Sőt, tovább megyek! Sok ügyfelemnél vagy éppen követőmnél látom, hogy látja önmagát, de változtatni mégsem tud. Irreális elvárások (Alá és fölé is szoktak lőni magukhoz képest. Egyik sem vezet jóra.), régi sérelmek (gyerekkorból hozottak) nem megfelelő kezelése. A lényeg, hogy játszmákban tartják magukat. Mindenkit bele akarnak vonni a maguk életének színházába, ahol már előre le van osztva a szerep mindenkinek.

Megoldás? Először rakd magad rendbe kívül belül! Ha tisztában vagy önmagaddal és szereted, sőt elfogadod magad, vonzódni fognak hozzád az emberek!

4.       „Túlhajszolt vagyok!”

Nem mindig a sok munka az, ami miatt túlhajszoltak az ügyfeleim. Fejben és magánéletben is sokszor, sőt többször érzik ezt.

Megoldás? Első sorban fontos, hogy lásd, hol van rajtad a legnagyobb nyomás, majd azt, hogy hogyan tudod ezt csökkenteni? Rajzolj egy piramist. A tetejére írd, vagy rajzold le, amit legelőször kell kiiktatni az életedből, majd haladj sorban a többivel.

 5.  „Elakadtam.”

 

Ezt az érzést időnként mind szoktuk érezni. Az nem mindegy, hogy milyen mértékű az elakadás, megrekedés. Mennyire nyomaszt téged? Mennyire tudod meghatározni az érzésedet ezzel kapcsolatban?

Megoldás? Kérdezd meg magadtól, hogy mi a célod? Hova szeretnél eljutni? Majd szedd szét az életed minden területét. Magánélet, egészség, anyagiak, munka, erkölcs/etika. Melyiken milyen szinten állsz 1-10-es skálán? Amelyiken a legalacsonyabb pontot adod magadnak, ott kell kezdened.

Te melyikkel tudtál azonosulni? Ha úgy érzed, hogy jelenleg ezek közül valamelyik az életed része, keress meg, és hidd el, néhány coaching (kócsing) ülés után a kezedben lesz a megoldás!

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-inggal (kócsinggal) vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Laura

 

Új év, új célok. De hogyan csináld jól?

Boldog Új Évet kívánok!

Idejét sem tudom már, mikor ültem le utoljára azzal a céllal, hogy írok egy komplett blog cikket. A tavalyi évem leginkább a kisbabámról szólt, aki idő közben komoly 1 éves kisfiú lett. :)

Tavaly is voltak céljaim (ezt sokan fogadalomként határozzák meg), amiket 2018-ra tűztem ki, melyek közül egy kivételével mind meg is valósult. Persze fő célom az volt, hogy  kisebbik fiam is megkapjon mindent tőlem, mint anno ugyanúgy a bátyja. J

Mivel idén volt egy kudarc élmény a listámon (bár, tudjuk, hogy kudarc nem létezik, csak tanulság), így úgy gondoltam, megosztom Veletek a jó célok 5 alappillérét. És IGEN, ezt én sem tartottam be tavaly, be is buktam egy célt!

Nos, lássuk, mi is kell ahhoz, hogy a célból valóság legyen?

1.      1.       A jó cél reális. (Sokszor hibáztam, mikor olyan célt állítottam fel magamnak, amit nem tudtam még én sem elhinni. Pusztán akartam egy autót, de nem tudtam elhinni, hogy tényleg az enyém lesz, mert az jár nekem. Belefeszültem évekig az álomautómba. Aztán tavaly elengedtem és 3 hét múlva ott állt a parkolóban, egy hatalmas ELADÓ táblával az oldalán. 2 nap múlva a nevemen volt. Egy cél nem csak attól reális, hogy nincsen fizikai gátja, hanem attól is, hogy elhiszed, hogy a tiéd lehet!)

 

2.       A jó cél határidővel rendelkezik. (Ha valaki én a halogatások mestere vagyok, ha nem érzem, hogy muszáj megcsinálni. A leírt határidő már nekem is sokszor rákényszerített arra, hogy a kényelemből kibújva véghez vigyem azt, ami előrébb visz. És lássuk be, a célok is ilyenek! Pl. Újra visszanyerni a szülés utáni súlyomat és edzettségemet. Minden reggel torna! Nincs kifogás! ;) 34 felett, 2 gyerekkel ez máshogy nem megy! J )

3.       A jó cél csak rajtad múlik. (Én itt hibáztam. Olyan emberekkel dolgoztam együtt egy elvileg közös cél érdekében, akik nem voltak rá érdemesek. Így a projekt nem is valósult meg végül. Viszont rengeteget tanultam belőle! Mégpedig azt, hogy ha a szíved legmélyén kétségeid vannak a munkatárssal kapcsolatban, NE VÁGJ BELE! Nem egy a rezgés, így nem egy a cél sem!)

4.       A jó cél jó érzéssel tölt el. (Pont a korábbi pontban írtam le, hogy tavaly belefutottam egy olyan célba, ami nem volt teljesen tiszta számomra érzelmileg. Bele is buktam! Te ne kövesd el ezt a hibát! Mindig legyen teljesen tiszta és csak jó érzéssel töltsön el!)

 

5.       A jó cél tiszta és jól körül írható. (Írd le egy papírra! Én minden évben egy nagy mágnes táblára írom a céljaimat, ami a falon van. Határozd meg pontosan, egy rövid mondatban! )Ha ezek mind megvannak és következetes vagy, akkor biztos lehetsz a sikerben!

Ha még nem tűztél ki magadnak célokat az idei évre, de most kedvet kaptál rá, vagy esetleg megértetted a célok kitűzésének alapjait, akkor hajrá! Még egy hét sem múlt el az évből!

Tudtad, hogy az embereknek mindössze 3%-nak van célja és ebből 1% írja azt le?

Ha a témáról bővebben szeretnél hallani tőlem, itt meg tudod nézni a róla készült live adást!

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-inggal vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Laura

 

 

 

 

Büszke vagy magadra? És miért nem?

Ma egy olyan témát hoztam, ami tudom, hogy néhány felnőttet érzékenyen fog érinteni. Grafológusként, life coachként és anyaként is egyre gyakrabban ütközöm falakba a büszkeséggel kapcsolatban.  

 

Teljesen hétköznapi szituáció:

Megyek az óvodába a fiamért, ahol ezzel fogadnak:

-          Anya! Ma büszke lehetsz a fiadra, mert ….

Persze, volt hogy így fogadtak:

-          Ma anya nem büszke rád. Elmondod neki, hogy miért nem lehet ma rád büszke?

Általánosan elfogadott tény, hogy ha valamit rosszul csinálunk, vagy rosszul döntünk, akkor nem vagyunk büszkék magunka. Felnőttként már ilyenek is elhagyják a szánkat: Hogy lehettél ilyen hülye?!, De barom vagy! stb. Ehhez persze társul egy erős méreg, vagy szégyenérzet.

És ezen a ponton térjünk vissza az óvodás jelenethez.

Olyan anyaként, aki tisztában van a szavak súlyával, illetve erejével, szinte mániákusan figyelek mindenre. (Tudom, hogy a fönti mondatok teljesen berögzöttek, és nem akar senki rosszat ezzel, ám szakemberként rendszeresen belebotlok ebbe a kérdéskörbe.)

Ilyen megszállottként szerintetek mi az első mondatom a fiamhoz, amint kiérünk az oviból?

-          Kicsim! Anya mindig büszke Rád! Csak nem örülök a döntésednek. Nem örülök annak, amit tettél. Miért csináltad ezt?...

Állj meg itt egy pillanatra és olvasd el még egyszer kérlek a fenti mondatot.

Mi lett volna akkor, ha gyerekként ezt mondták volna a szüleid?

1.       Nem alakult volna ki benned szégyenérzet.

2.       Nem érezted volna, hogy nem érdekel senkit a Te oldalad.

3.       Érezted volna, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy.

4.       Nem akartad volna legközelebb elhallgatni a helytelen magatartásodat.

5.       Tudtad volna, hogy feltétel nélkül szeretnek, akkor is, amikor rosszat teszel.

6.       stb…….A felsorolást folytasd Te!

Grafológusként az írásban, a horpadt oválok („a” és „o” betűk) árulkodnak arról, hogy többek között ez sem így zajlott gyermekkorodban.

Life coachként pedig először a testtartásodon látom, majd a hanghordozásodon hallom.

Anyaként pedig azt kérdezem Tőled: Ezentúl oda figyelsz erre a gyermekednél?

Ha szeretnél többet megtudni a munkámról és rólam, ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Amennyiben emberismeretet és grafológiát is szeretnél tanulni, keress fel a facebook oldalamon privát üzenetben, vagy írj az e-mail címemre.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

Laura

 

Megcsalás. Avagy tenni vagy nem tenni. III.

Túl vagy rajta. Megtetted. Mindegy hogyan, de hűtlen voltál a párodhoz.

 

Az első, amit el kell döntened, hogy meg akarod-e tenni újra. És itt álljunk meg egy percre! Nem minden megcsalás végződik rosszul! Van, hogy egy rossz kapcsolatból rángat ki téged. Van, hogy erőt ad ahhoz, hogy egyedül folytasd tovább.

Egy megcsalás igenis végződhed happy end-del! Azt látom, hogy mindig meg tudja fogalmazni a megcsaló fél, hogy miért lép félre. Sokan benne ragadnak egy kapcsolatban úgy, hogy annak valójában már régen vége van. Ilyenkor nagyon jól jöhet egy harmadik fél!  

És akkor most nézzük meg azt a verziót, amikor szereted a párod, de mégis megcsalod őt. Ez a lehető legrosszabb, amit tehetsz. És egyáltalán nem az erkölcsi kérdés miatt mondom ezt. Ebben az esetben ugyanis benne fogsz maradni egy kapcsolatban, ami már nem lesz többé olyan, mint előtte. És tényleg nem lesz olyan. Még ha nem is tudja meg a másik, te akkor is tudod. Többé nem lesz tiszta az együttlét, a közös jövő.

„Lopott világ, a tilos szögén lógat egy életen át” Rúzsa Magdi énekelte ezeket a szavakat. Nem tudod megmásítani, visszafordítani. Megtanulsz vele együtt élni. Olykor még jogosnak is érzed, de a kapcsolatod nem marad többé tiszta. Úgy gondolom, hogy ezeket muszáj leírnom nektek, hiszen azt látom, hogy mindenki keresi a választ arra, hogy mi van a megcsaláson túl. Ebben az esetben: Gyötrődés! Semmi más. Mély lelkiismeret-furdalás, fullasztó vágy a régi életed, éned után.

Amennyiben el akarod mondani a párodnak mit tettél, tudnod kell, hogy miért akarod elmondani?! Munkám során azt látom, hogy valójában azért vallják be párjuknak tettüket, mert tőlük várnak feloldozást. Maguknak nem tudnak megbocsájtani, így a másiktól várják, az egyedül maradás rizikójával együtt. Fájdalmat okoznak nekik azért, hogy megkönnyebbülhessenek! Persze, van aki félelemből nem mondja el. Fél a magánytól, vagy attól, hogy párja megüti, megszégyeníti mások előtt.

Ha lehet ebben a kérdésben tanácsot adni, akkor life coach-ként ennyit adnék:

Pörgesd végig a fejedben az egész cselekménysort. A megcsalástól egészen a jelenig. Fogadd el, hogy megtetted. Az okot te tudod csak. Képzeld el, hogy a megcsalás egy szék az életedben. Ne próbáld meg kikerülni, vagy felrúgni. Ott van, ott is marad. Ülj rá! Nyugodj bele, hogy megtetted, már úgysem tudod megváltoztatni a múltat. Ezzel a székkel kell tovább élned. Idővel kopni fog a színe, de akkor is ott marad.

Neked hány széked van? És hogy néz(nek) ki?

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

 

Laura 

A korábbi, első és második cikket a témában itt olvashatod!

Megcsalás. Avagy tenni vagy nem tenni II.

 

Szóval. (Korábbi cikkemet folytatva. ) Tegyük fel, hogy elérkeztünk arra a pontra, ahonnan már nincs visszaút. Elküldtük azt az üzenetet, megéreztük azt az illatot, átéltük azt az ölelést. Még nem tudjuk, de ettől a ponttól, már nem mi irányítunk. Egy dolgot tehetünk ilyenkor még, húzzuk az időt. Azonban, ha csak nem történik valami drasztikus dolog (utazás, vagy esetleg lebukás) meg fogjuk tenni. És miért? Mert szükségünk van arra, amit a másik adni tud. Arra, amit  párunk nem akar vagy nem tud megadni nekünk.

És a kulcs ebben a mondatban van! Nem kapunk meg valamit, amire elemi erővel vágynánk. ÉN AZT LÁTOM, HOGY EZ AZ, AMI MIATT BIZTOS, HOGY BELEMEGY AZ EMBER EGY-EGY JÁTSZMÁBA. Nagyon kevesen vannak, akik úgy vágnak bele egy kapcsolatba, hogy biztosak benne, hogy meg fogják csalni a párjukat. Így ez tulajdonképpen egy meghasonulás is. Arcul csapjuk magunkat, de mégis szükségünk van rá.

A szülők erről soha nem beszélnek, hiszen egy ideális világképet akarnak adni a szerelemről, így úgy érezzük, hogy rosszak vagyunk már akkor is, ha másra vágyunk! Kizárólag negatív példaként hallhattuk kicsiként erről a témáról. Pedig minden kapcsolatban, ami évekik, vagy évtizedekig tart, felüti a fejét ez a téma. MINDIG!!! Így, ez az én véleményem szerint egy normális, hétköznapi folyamat.

Nem vagy kivétel! Nem vagy ezzel egyedül. Minden ember megteszi legalább egyszer, legalább fejben! (Ugye tudjuk, hogy valakinek már ez is megcsalásnak számít!) Nem vagy hibás az érzéseidért! Azért sem, mert nem láttad azt a pontot, ahonnan már nem volt visszaút. Egyetlen módon kerülheted el, ha el akarod egyáltalán! Azzal, ha őszintén elmondod a párodnak, hogy mit akarsz tenni és el is tudod neki mondani, hogy miért akarod megtenni. És itt lép be annak a bizonyos korai beszélgetésnek a fontossága a történetbe! (Erről korábbi cikkemben írtam.) Ekkor ugyanis nem derült égből éri ez a dolog. Látja majd, hogy fontos vagy neki és bajban vagy. Tudom! Tudom! Nem lehet erről mindenkivel beszélgetni! Akkor viszont egyedül maradtál. Jöhet a legjobb barátnő tanácsa, a pro kontra érvek, igazából egyedül maradsz! És meg fogod tenni! Vagy meg fogják tenni veled!

Mindig igyekszem  a cél felé irányítani a coachee-t (kócsit, ügyfelet). Azonban ennél a témánál nem szokott lenni egyértelmű cél. És ezért is olyan megfoghatatlan ez a téma!

(Én ezzel kapcsolatban egy dolgot kértem a férjemtől, a kapcsolatunk elején. Ha megteszi, csinálja jól. Nem akarok tudni róla! Lehet, hogy ez furcsán hangzik és bizarrul is. Tulajdonképpen szabad kezet adtam neki ezzel a mondattal. De! Mint hogy fent is írtam, tisztában vagyok az emberi lét törvényszerűségeivel. Ezzel én sem tudok szembe menni. Ha meg akarja tenni, megteszi. Egy mód van rá, hogy elkerüljem. Igyekszem jól szeretni őt és megelőzni azt, hogy eszébe jusson. Ám, mint ahogy semmire, erre sincs garancia!)

És hogy mi történik azután, ha megtettük? Arról a következő cikkemben beszélek kicsit nektek.

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

Laura

 

 

Megcsalás. Avagy tenni vagy nem tenni?

 

Life coach pályám alatt az egyik legnehezebb és legmegosztóbb téma talán a megcsalás. Többször ütköztem bele ebbe, mint bármi másba.

Bárki bármit mond, egy biztos. Ez egy olyan folyamat, amit nem tudunk irányítani. Minden alkalommal eljön egy pont, amikor már nincs visszaút. A baj ezzel a ponttal csak az, hogy utólag- mikor visszapörgetjük az eseményeket- jövünk rá, hogy melyik is volt az. Honnan lehetett volna még visszafordulni.

No, de ne szaladjunk ennyire előre!

Sokféle nézőpont létezik arról, mi is a megcsalás, mi számít megcsalásnak. Pusztán a gondolat, hogy valaki más ölel, vagy egy igazi, a valóságban megtörtén ölelés? Van aki azt állítja, a szex valaki mással az igazi megcsalás. Véleményem szerint ez hitrendszer és múltbeli tapasztalatok alapján alakul ki. Erről vitát nyitni teljesen fölösleges.

Egy biztos! Jó, ha még a kapcsolat elején beszélünk erről párunkkal. Kellemetlen és egy bimbózó szerelem kellős közepén fölöslegesnek is tűnik, de higgyétek el, hogy a reakció és a válasz nagyon is fontos! No nem azért, mert így megtudjuk, meddig mehetünk el! (Ha akarunk, úgyis átlépünk az ő szabályain.) Pusztán már csak azért is megéri, mert ha beszélgetünk erről, a saját nézőpontunk is változhat, kinyílhat, vagy épp bezáródhat. A határok ismerete mindenesetre fontos.

Itt a másik határairól beszélek, nem a sajátunkról. És visszatértünk ahhoz a ponthoz, hogy minden megcsalásban (mindegy ki mit tart annak) van egy határ, ahol még ha visszafordulsz, a materiális világban nem történik semmi.

Én különbséget teszek minden esetben a cselekmény és a gondolat között!

Ez nagyon fontos!

AZ ÉRZELMEINKÉRT NEM, CSAK A TETTEINKÉRT VONHATNAK FELELŐSSÉGRE!

Azt tapasztalom, hogy coach üléseken sokszor már azért is teljesen padlóra kerül egy-egy ügyfelem, mert minden áron szembe akar menni az érzéseivel. Ilyenkor mindig felteszem nekik a nagy kérdést. SZERINTED BEFOLYÁSOLHATÓK AZ ÉRZELMEINK? Van, aki ilyenkor elkezd magyarázni, elméleteket gyártani, de a vége mindig ugyanaz. Rájönnek, hogy egyáltalán nem tudnak hatni arra, mit éreznek. Ezután fel szoktam tenni nekik az alábbi kérdést is. :

HA NEM TUDSZ HATNI RÁ, MIÉRT NEM PRÓBÁLOD MEG ELFOGADNI? Ez a kérdés persze teljesen értelmetlennek tűnik számukra és ismét hosszú magyarázásba kezdenek. Aztán rájönnek végül, hogy a saját életüket könnyítik meg azzal, ha elfogadják az érzést, ami ott munkál bennük.

Soha senki nem tudta és ezután se fogja tudni irányítani az érzéseit. Akármennyire is akarja, küzd ellene, nem fog menni. Ahogy nem tudjuk a vonzódást blokkolni, úgy nem tudjuk ész érvekkel előhozni sem! (Gondolj csak bele! Biztos volt már olyan lány vagy fiú az életeben, akihez nem igazán vonzódtál, mégis belementél a kapcsolatba, hiszen rendes volt hozzád. Azt gondoltad, hogy majd idővel megjön az a bizonyos plusz is. Aztán elteltek esetleg évek is mellette és nem történt meg az áttörés.) A mai irányító társadalmunkban el kéne fogadni, hogy az ilyen fajta érzelmeink felett nem mi vagyunk az urak. (Mi ennek az oka? Erről egy későbbi cikkben írok majd Nektek!)

A feladat ebben az esetben is a megoldás megkeresése. Pl. Fogadd el, amit érzel. Próbálj meg nem harcolni ellene foggal körömmel. Keresd meg az érzelmed és képzeld el, hogy megsimogatod, vagy hátba veregeted, és üdvözlöd a világodban!  Ezt egyébként bármelyik érzéseddel megteheted, amit helytelennek érzel! (Miért minősítjük folyton a saját érzéseinket? Erről ebben a cikkemben olvashatsz.)

A következő cikkemben folytatom ennek a témának a boncolgatását és arról fogok írni, mit látok azokon, akik engedtek a kísértésnek. Remélem velem tartasz legközelebb is!

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

Laura

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Coaching (kócsing) a gyereknevelésben

A mai cikkemet egy tegnapi történet ihlette.

Elmentem egy könyvesboltba és sok izgalmas felnőtteknek szóló könyv mellett ráakadtam egy gyerekkönyvre, amit nem akartam otthagyni. Nagyon örültem neki, hogy a fiam (4 éves) egyik kedvenc figurája, Némó története végre életet kap majd és nem csak egy cuki kis plüss hal lesz számára.

Már az óvodában elújságoltam neki, hogy otthon meglepetés várja. Nem akarta tudni mi az, hiszen „akkor már nem lepődnék meg!”

Nagyon izgatott voltam és tudtam, hogy tetszeni fog neki a legújabb könyve.

Hát ekkorát már rég tévedtem!

Mikor meglátta, csak ennyit szólt:

-          Ez a meglepetés?

-          Persze, hogy ez! Örülsz neki?

-          Nem! Egyáltalán nem örülök! Azt hittem, egy játékot vettél nekem! (Mindeközben sírni kezdett. Nagyon beleélte magát az új játék gondolatába.)

És itt álljunk meg egy kicsit.

Mit teszünk ilyenkor a legtöbben?

1.       Közöljük, hogy örülnie kellene neki, hogy egyáltalán kapott valamit

2.       A gyerek tudomására hozzuk, hogy drága volt a könyv és legalább úgy kéne tennie, mint aki örül

3.       Magyarázásba kezdünk, hogy miért jó ez a könyv és miért nem vettünk neki megint játékot.

Az eredménye ezeknek ugyanaz: A gyerek azt látja, hogy amit érez, az nem helyes. Magában kell tartania, szégyenkeznie kell érzései miatt. Emellett a csalódottság is benne marad. Habitus függő, hogy elrejti-e érzelmeit vagy csapkodni kezd. Mindkét szituációnak ugyanaz a pszichológiai következménye. SZÉGYELLNI VALÓNAK, HELYTELENNEK ÉRZI A SAJÁT ÉRZÉSÉT ÉS FRUSZTRÁLT LESZ.

Most pedig elmesélem, hogy coachként (kócsként) hogyan reagáltam a sírására.

Odamentem hozzá, letérdeltem, majd átöleltem. Elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtam örömet okozni neki a meglepetéssel, pedig tiszta szívvel vettem. Biztosítottam arról, hogy tejesen megértem, a helyében én is csalódott lennék. (Még mindig sírt, és magyarázta, hogy ő azt hitte játékot kap.)

Erre ő elmondta nekem, hogy nem akart könyvet kapni.

Ezután tovább erősítettem abban, hogy együtt érzek vele. Majd néhány másodperc múlva, reagálva a kijelentésére megkérdeztem tőle: „Akkor mit szólnál ahhoz, ha többet soha nem vennék neked könyvet?”

Rám nézett, majd -továbbra is sírva - ezt mondta: „Jaj anya az nagyon rossz lenne! Most már örülök ennek a szép könyvecskének!”

Nézzük, mi zajlott le ebben a szituációban pontosan.

(Ezen a ponton szeretném elmondani, hogy a fimnak annyi könyve van, amennyi sok felnőtt polcán nincs, így tiszta sor volt számomra, hogy nem a könyvvel kapcsolatban volt ellenérzése. Pusztán csalódott volt, mert másra számított.)

1.       A legfontosabb, hogy elfogadtam az érzését! Nem kritizáltam, nem próbáltam okos felnőtt módjára elmagyarázni neki, hogy miért kéne örülnie. Nem csak szavakkal, hanem fizikailag is odafordultam hozzá és elfogadtam a csalódottságát.

2.       Ott voltam neki ebben a kellemetlen pillanatban. Nem maradt egyedül a fájdalmával.

3.       Nem csak elfogadtam, hanem együtt is éreztem vele. (Meggyőződésem, hogy a felnőttek azért is szégyellik sokszor az érzéseiket, mert gyerekkorban megtanulták, hogy amit éreznek, azok nem „helyesek”, így inkább elrejtik, sőt szégyellik is azt.)

4.       Biztosítottam arról, hogy nem akarattal okoztam neki fájdalmat, hiszen szeretem, így a legjobb szándék vezérelt.

5.       Kis idő múlva, az ellenállását teljesen megsemmisítve, a kérésére reagálva és kissé átfordítva megígértem neki, hogy többé nem hozom ilyen helyzetbe, azaz nem veszek neki többé könyvet. Higgadtan megismételtem neki azt, amit dühében kívánt.

Már tegnap el kellett olvasnom neki kétszer és alig várja, hogy ma ismét hallhassa a történetet.

Ez egy tipikus coach (kócs) technika volt. Nem ítélkeztem, nem jelentettem ki semmit, nem minősítettem.

Elfogadom, megértem, együtt érzek vele (Hozzáteszem, ha belegondolunk kicsit, valóban jogos volt a rossz érzése. Mi is jártunk már úgy mindannyian, hogy mást kaptunk, mint amire a lelkünk mélyén számítottunk. Bennünk persze több az empátia és nem vagyunk már annyira őszinték, mint a gyerekek.)

Tény az is, hogy mérgünkben sokszor vágunk olyat a másik fejéhez, amit nem gondolunk komolyan. Ilyenkor dühvel reagálunk erre és retorziókkal. Pedig ha higgadtak tudnánk maradni, láthatnánk, hogy mikor gondol komolyan valamit a másik és mikor nem.

Így is lehet reagálni egy gyerekre! Ám ugyanezt a technika a házastársnál, munkatársnál, anyósnál, sógornál, egyszóval mindenkinél könnyen bevethetjük! J

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

Laura

 

 

 

 

 

 

 

„Ki vagyok én, hogy ezt csináljam?”

Egyik life coach ülésen felmerült a kérdés:

„Ki vagyok én, hogy ezt csináljam?”

Nagyon megütötte ez a mondat a fülemet, így bele is kapaszkodtam.

Most pedig, Nektek szeretnék írni erről a jelenségről, amit nap-nap után többen is átéltek!

Azt látom, hogy tele van a világ „önjelölt sztárokkal”, akik azon kívül, hogy dekoratívak, igazán semmihez sem értenek semmihez, de legalábbis mérhetetlenül egyszerűek.

Úgy gondolom azonban, hogy amíg van közönségük, addig szükség van rájuk is. Hiszen nem azért engedik a médiumok szerepelni őket, mert nem hoz nekik pénz. Ellenkezőleg. Nagy üzlet van benne.

Ám az ilyen embertípusnak létezik az ellenkezője is. Aki igenis sokat tud, mégis úgy érzi, hogy nem lennének rá kíváncsiak az emberek. Például nem vág bele egy újfajta vállalkozásba.

Én ennek az okát az oktatási rendszerben látom.

Gondolj csak vissza? Ki szerepelt mindig az iskolai rendezvényeken? Mikor volt alkalma valakinek kiállni és felelni? Kik mentek versenyekre? Azok a diákok, akiket kineveztek. Akiket felszólítottak. Azok, akiknek azt mondták, hogy jó vagy, jelentkezz.

Értem én, hogy fontos az eredmény és azt is, hogy egy egész iskola előtt nem akarnak akárkit szerepeltetni. Nem minősíteni szeretném ezt a helyzetet, hiszen ez így alakult ki, ez van.

Azonban erre vezethető vissza az a tény, hogy szinte minden ember száját életében legalább egyszer elhagyja ez a mondat: „Ki vagyok én, hogy…?! ”

Sokszor még a szülők is (szülőként tisztában vagyok vele, hogy olykor érthető okokból) csendre intik gyermeküket, mikor mondani, vagy tenni akarnak valamit. (Erről a témáról korábbi cikkemben olvashatsz.)

Meglátásom szerint ezáltal hozzá vagyunk szoktatva ahhoz, hogy csak akkor csináljunk, vagy merjünk meglépni valamit, ha arra mások kérnek fel, vagy mások biztatnak. Pedig, ha jobban belegondolsz, a külső megerősítésen kívül semmi nem történik az az idő alatt, amíg a hezitálóból cselekvésre kész emberré válunk.

Ezen gondolkozzatok el, mielőtt azon töritek a fejeteket, hogy miért nem mertek egy társaságban megszólalni, vagy akár egy új dologba belefogni.

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

 

Laura

Gyereknevelés és grafológia

Néhány napja meglátogatott minket az egyik legkedvesebb barátnőm, a 10 hónapos kisfiával.

Alapvetően nagyon tudatos szülőnek tartom magam (egy-két kihágástól eltekintve). Ennek az az oka, hogy igyekszem elkerülni azokat a hibákat, amiket velem elkövettek, emellett szakmámból adódóan is látom, hogy mekkora ereje van a tudatos és okos nevelésnek.

Nos, a barátnőm fia a nappalinkban kúszott épp, mikor betalált az egyik olyan fotelünk alá, amit egy nagy kör támaszt meg alulról. Az anyuka nézte, nézte, nem szólt rá a picire. A fia pár pillanat múlva elkezdett sírni, hiszen rájött, hogy onnan nem lesz egyszerű kikúsznia. A barátnőm erre elkezdte velem együtt biztatni. „Gyerünk! Sikerülni fog! Gyerünk! Ügyes vagy!”

A kisfia természetesen végül kikúszott a csapdából. J

Azért írok erről az eseményről egy külön blog bejegyzést, mert eddig rajtam kívül alig láttam szülőt, aki egy ehhez hasonló helyzetben így reagált volna. Néha már különcnek éreztem magam eddig a pontig, hiszen én is ezt tettem volna.

Nézzük, hogyan lehetne mé ezt a helyzetet szülőként megoldani.

1.       Már az elején rászól a gyerekre, és ha kell, erővel elviszi onnan, majd megtiltja neki, hogy bemásszon a fotel alá.

2.       Ugyan megengedi, hogy bemenjen alá, de amint elkezd sírni a kicsi, azonnal kikapja onnan.

3.       Ahogy sírni kezd a pici, leszidja, hogy „már megint hova mászott be”.

A 4. lehetőség pedig az, amit a barátnőm csinált.

Melyik mit üzen a kicsinek? És hogy jön ehhez a grafológia és a lélektan?

Az 1. megoldásnál a gyermek azt tanulja meg, hogy meg sem szabad próbálnia azt, amit szeretne, a szülő irányít és megmondja neki, hogy mit hogyan szabad, mi a jó és mi nem fog menni neki. (Ne gondolkozz! sorskönyvi tiltás.)

A 2. megoldásnál azt tanulja meg, hogy bármi akadályba ütközik, ott lesz neki egy segítség, nem kell megküzdenie a nehézségekkel.(Maradj gyerek! sorskönyvi parancs.)

A 3. megoldásnál pedig azt, hogy akármibe kezd, az csak rosszul sülhet el.(Ne! Ne csináld! sorskönyvi tiltás)

(Egyik korábbi sorskönyvi tiltásokkal foglalkozó cikkemről itt olvashatsz.)

A 4. pedig azt tanítja neki, hogy bármi probléma előtt áll, azt le fogja tudni küzdeni, bízhat magában.

Az első 3 kategória jelöltjei szabálykövetők lesznek, alacsony önbecsüléssel, irányíthatósággal, míg a barátnőm fia bízni fog önmagában és saját magától tanulja meg a határait. Valamint még egy nagyon fontos dolgot üzent neki a barátnőm. Képes vagy rá, bízom benned.

Ez utóbbi gyerekek írása stabil és kreatív, sokszor már 17 éves korukban látszik a stabil személyiségre és a jó vezetői hajlamra jellemző íráskép. Ritkán látok ilyet (átlagban 3 osztályban egy ilyen gyerek van), de nekik mindig elmondom, hogy bármire képesek lesznek.  Még a tartásuk is egészen más, mint az osztálytársaké. Az osztálytársaké, akiket az 1., 2. vagy 3. módon neveltek.

Az ő írásuk sablonos, esetleg zaklatott, de semmiképp sem kreatív. Ők azok a fiatalok, akik nem tudják mit kezdjenek magukkal, nem tudják miben lennének igazán jók felnőtt korukban. Mert nem tanulhatták meg saját korlátaikat és nem ismerik önmagukat.

A gyereknevelés módja apróságoknak tűnő dolgokban különbözik. 

Meglátásom szerint mindegyik szülő a legjobbat akarja gyermekének. A különbség a tudatosságban van. (A grafológia elárulja nekem azt is, hogy ki melyik gyereknevelési módszerben nőtt fel.)

Te is szülő vagy? Melyik csoportba tartozol? Esetleg gyermekként kiknek a táborát erősíted?

Ha vannak még kérdéseid a témával vagy a grafológiával kapcsolatban, keress bátran a honlapomon.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

 

Laura

Önbizalom erősítés

Az utóbbi hetekben rendszeresen olyan ügyfelekkel volt szerencsém együtt dolgozni, akik hasonló kérdéseket tettek fel nekem saját maguk elemzésének eredményével kapcsolatban.

Ez persze szöget is ütött a fejemben. Ezzel a témával már foglalkoztam az egyik korábbi cikkemben, de ennyire konkrétan és sűrűn ritkán találkozom ezzel a jelenséggel.

Miről is beszélek?

Mikor elmondok egy-egy gondolkodásbeli sajátosságot, ami blokkolja őket, vagy csak nagyon jellemző rájuk. Hasonló kérdéseket kaptam:

Pl: De hát ezzel mindenki így van. Nem?

     Valahol mindenki szeretne gyerek maradni.

     Igazán mindenki az ösztöneiből táplálkozik.

    Az normális szerintem, hogy a maximumot szeretném kihozni magamból bármi áron.

Hogy férnek össze ezek a gondolatok az önbizalom erősítésével?

Egyszerű! Ezek náluk mind hátrányként is funkcionálnak, és nem tudják ezeket a tulajdonságaikat maximálisan kihasználni.

Azt vallom, ha már van egy adottságunk, legyen az bármilyen, akkor azzal éljünk okosan és ne kezeljük természetesnek. Ennek persze alappillére az, hogy ne csak tisztában legyünk a létezésével, hanem lássuk létének miértjét is.

Ha tegyük fel valaki igényli, hogy állandóan legyen mellette valaki, azaz társfüggő, kutassa fel az okát.

Hiszen, amint meg van az ok, az önbizalom azonnal elkezd nőni, mert nem azt érezzük, hogy velünk van a baj, hanem látjuk a hogyanokat és a miérteket, amiket pszichénk okozott egy-egy gyerekkori mondattól, vagy eseményfolyamtól.

Rájövünk, hogy nem azért kezelnek minket gyerekként, mert túl gyerekes a testalkatunk. Sőt, attól, hogy valaki magas és túlsúlyos, attól őt még nem kezeli mindenki önállónak és felnőttnek.

Rájövünk, hogy nem megy mindenkinek az ösztönszférája használata. Sőt, vannak emberek, akik kizárólag az ész érvekre hallgatnak és teljesen elnyomják azt, amit legbelül a szívük vagy a megérzésük mond nekik.

Rájöhetünk arra, hogy nem várja el tőlünk a világ, hogy erőnkön felül teljesítsünk minden helyzetben. Még akkor is, amikor senki sem lát minket!

Ezek a rádöbbenések többek között önbizalom erősítésre is szolgálnak.

Hajlamosak vagyunk a saját szemüvegünkön keresztül nézni a világot és a többi embert.

Önbizalmunk erősítése arról is szól, hogy nem kezeljük természetesnek és mindenki számára magától értetődőnek azokat a képességeket, amikkel rendelkezünk.

Ha tisztában vagyunk az előnyével és a hátrányával is, akkor verhetetlenek leszünk. Nem megyünk bele ugyanis olyan helyzetekbe, játszmákba, amikből tudjuk, hogy nem jöhetünk ki jól. Honnan tudjuk? Onnan, hogy ismerjük magunkat. Ezáltal az önbizalom erősödik.

Neked van olyan képességed, amit természetesnek kezelsz? Ha igen, mit látsz meg benne? A jót, vagy a rosszat? És helyén is tudod kezelni?

A grafológia, az írásod, minden kérdésedre választ tud adni saját magadról.

Ha kíváncsi vagy a további részletekre, látogass el a honlapomra és csatlakozz a facebook oldalamhoz.

Ha olyan grafológiai anyagokat szeretnél kapni, amit nem láthat és hallgathat mindenki, akkor iratkozz fel a hírlevelemre. (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Bármilyen kérdésed van, keress fel bátran!

Remélem nemsokára a Te írásodat is láthatom! ;)

Laura