A stressz logikája

2017. augusztus 16. - BeckLaura

Ismét egy coach (kócs) ülés részleteit olvashatjátok. Most a stresszről lesz egy kis szó.

Ügyfelemnek azt az elméletet próbáltam átadni, mi szerint

teljesen fölösleges stresszelni olyan élethelyzeteken, amik még nem következtek be.

 -Milyen napja volt?

-Teljesen átlagos. Annyiban tért el a többitől, hogy vártam már nagyon azt, hogy itt legyek.

-Miért várta? Mit vár ettől a mai egy órától? Tudja pontosan, hogy mi a szakmám? Hogy mi fog ma itt történni és mennyi ideig fog tartani?

-Ön segíteni tud nekem abban, hogy megértsem, miért stresszelek jobban, mint mások.

-Úgy érzi, hogy ön az átlagosnál többet stresszel?

-Igen, ez így van. Nem csak érzem, sajnos fizikai tünetei is vannak a stresszelésemnek.

-Azon is stresszelt, hogy ide talál-e, vagy hogy ide fog-e érni időben?

-Azon nem kimondottan, de nem voltam nyugodt. Aggódtam azon, hogy minden rendben menjen. 

-És úgy érzi, hogy végül jól és gördülékenyen ment eddig minden?

-Igen.

-Megkérdezhetem, hogy hogyan talált rám?

-A nővérem hívta fel a figyelmem Önre. Leginkább ő noszogatott, hogy jöjjek el, hátha segít. Arra gondoltam, hogy rosszabb már biztos nem lesz.

-Rendben van, értem. Szeretném megkérni arra, hogy semmiről se beszéljen a nővérének se és másnak se arról, ami itt zajlik. Nem azért mert titkos dolgok történnek nálam. Egészen egyszerűen, ha elmeséli másnak amiket itt hallott, vagy mondott ebben a 60 percben, ő a saját gondolatait és történetét fogja hozzátenni és az lassítja, vagy egyenesen gátolja az előre haladást.

-Ok.

-Most szeretném megkérdezni, hogy min szeretne változtatni ön az életében? Miért ül most itt?

-A sok stresszen és azon, hogy sokat izzadok, mikor stresszelek. Azért is vagyok biztos abban, hogy másoknál többet, mert mindig nézem mások fölsőjét és az övék csak nagy melegben foltos, az enyém szinte mindig, ha egy ismeretlen vagy váratlan helyzetbe kerülök. Mostanában már a szokásos, rutinos dolgok is stresszel töltenek el, míg bele nem kezdek az adott feladatba.

-Mondana erre egy példát?

-Úgy fél éve már attól is elkezdek izgulni, ha belépek a munkahelyemre. Egy nagy irodaházban dolgozom. Már a bejáratnál azon aggódom, hogy kik lesznek mellettem a liftben és félek, hogy nehogy észre vegyék, hogy izzadok. Aztán meg azon, hogy a főnököm bent lesz-e. Sokszor azon is, hogy aznap kell-e beszélgetnem valakivel, aki nem tartozik abba a csoportba, akikkel nap-nap után dolgozom. Tudom, hogy kapcsolatokat kéne építenem, de totál befeszülök, ha arra gondolok, hogy váratlan helyzetbe kerülök.

-Értem. És mióta van ez így? Mikor tudott utoljára fesztelenül viselkedni? Mi az utolsó emléke erről?

-Nem tudom már. Mióta az eszemet tudom, ilyen vagyok. Ez talán genetikai dolog, bár a családban senki sem ilyen.

-Mit ért az alatt, hogy a családban senki sem ilyen?

-Azt, hogy talán senki sem érti meg a problémámat, mindig csak ugyanazt szajkózzák. Hogy túlgörcsölök mindent, lazuljak már el, hogy milyen jóképű vagyok, meg ilyenek. Mindig biztatnak engem, de nem értenek meg és nem hiszik el, hogy ez nekem sem jó.

-Értem. Ha egy szóval kéne leírnia azt, amit el szeretne érni, az mi lenne?

-A lazaság. Vagy nyugalom. De talán az első a másodikkal jár együtt.

-Mesélje el egy napját és számolja össze, hányszor stresszelt be összesen azon a napon. Aztán vizsgáljuk meg, hogy azoknak, amiken stresszelt, mi lett a kimenete.

-Akkor elmesélem a mai napomat. Most 5 óra van. 7-kor keltem. Megittam a kávémat, felöltöztem és elindultam a munkahelyemre. A metrón már aggódtam, mert tudtam, hogy elrontottam tegnap az egyik feladatomat és úgy adtam ki a kezemből a főnökömnek. Tudtam, hogy még visszakérhetem, mert nem szokta hamar aláírni a dolgokat, de rossz érzés volt, hogy megint be kell vallanom, hogy hibáztam. Ettől nagyon izgatott lettem. Egyébként este aludni sem nagyon tudtam ettől. Aztán beértem az irodába. Ma szerencsére senki sem volt a liftben, egyedül lehettem így abban a fél percben. Mikor beértem a szobámba, már mindenki ott volt. Úgy érzetem, hogy már mindenki tudja, hogy hibáztam. Kiderült, hogy a főnök még nincs bent. Így ki tudtam venni az aláírandók közül az én papíromat. Időben kijavítottam és vissza is raktam. De láttam, hogy a kollegák látják azt amit csinálok, és zavart. Ebédidőben Az egyik barátommal ebédeltem. Az jó volt, de nem tudtam kikapcsolni közben sem. Tudtam, hogy délután egy új ügyféllel kell beszélnem. Ez teljesen kikészített. Mondtam is a haveromnak. De ő olyan volt, mint a családom. Elmondta nekem, hogy milyen ügyes ügyvédjelölt vagyok és mennyire okos vagyok. Meg sok hasonló dolgot. Aztán persze izzadtam a tárgyalás alatt, de minden rendben ment. Látta rajtam, hogy izgulok az biztos. Próbáltam a végén már szorítani a kezeimet az oldalamhoz, de így is büdösnek éreztem magam. A nap többi része papírmunkával telt. Aztán jöttem ide. Szerencsére fújt a szél idefelé, így már nem látszik a folt.

-Ha jól számoltam, összesen 6 olyan pont volt eddig a mai napjában, amikor izzadni és aggódni kezdett egy ön előtt álló szituáció miatt.

-Most, hogy mondja, igen. Ez sok?

-Ön szerint sok?

-Nem tudom. Lehetne kevesebb is. Az jobb lenne.

-Végül azok a dolgok, amik miatt stresszelt, mind pozitívan záródtak ma. Ha jó értem.

-Nem lett belőlük baj. Tényleg.

-Gondolkodott már azon, milyen lenne egy napja, ha nem aggódna előre, még meg nem történt helyzeteken?

-Még nem. Soha. Ez nekem természetes már.

-Ha elképzeli így egy napját, milyennek látja magát?

-Kevésbé görnyedtnek, többet mosolyognék és nem izzadnék bele az ingembe.

-Minden nap új fölsőt kell húznia? Vagy esetleg volt az utóbbi időben olyan nap, hogy nem kellett szennyesbe rakni őket?

-Persze minden nap. De ez nálam teljesen természetes.

-Szóval a környezete is hozzá szokott már ahhoz, hogy ön sokat stresszel?

-Igen. Én ilyen vagyok. Ezen szeretnék változtatni, ha lehetséges. Ismerkedni sem merek.

-Elmesélek önnek egy történetet. Egy farmer lányáról kiderült, hogy az átlagnál okosabb. Így hamar egyértelmű lett, hogy a lány tovább fog tanulni. A farmernak nem volt nagy forgalma évek óta és el sem tudta képzelni, hogy hogyan fogja összegyűjteni a tandíjat. Több évben is rossz volt a termés, így a hétköznapi dolgokon kívül nem tudott bevételt termelni, ezáltal takarékoskodni sem. Éveken keresztül aggódott és ahogy nőtt a lánya, egyre idegesebb lett, hogy nem tudja megteremteni neki azt, ami szükséges lenne a továbbtanulásához. Az évek teltek, múltak. Egy évvel a továbbtanulás előtt a feleségének végre összejött egy  nagy üzlet és gazdagok lettek. Sőt, a lány annyira jó tanuló volt, hogy ösztöndíjat nyert arra az egyetemre, ahova menni szeretett volna. Szerinted mi a mondanivalója ennek a történetnek?

-Az, hogy vizsgáljuk meg jobban a lehetőségeket? Vagy ne aggódjunk előre azon, aminek még nem tudjuk a biztos kimenetelét?

-Nekem az utóbbit mondja inkább.

-Következő alkalomig minden este írja le azt, ami Önre vár holnap és aggodalommal tölti el. Aztán írja le a lehető legrosszabb kimenetelét az eseménynek. Még elalvás előtt. Következő alkalommal mesélje el nekem, hogy mit érzett lefekvés előtt és hogy volt-e változás a következő napban?

-ok.

-Jövő héten tehetjük ugyanerre az időpontra a következő találkozást?

-Persze, jó lenne.

-Hogy érzi most magát ahhoz képest, mint amikor egy órával ezelőtt leült a székbe?

-Érdekes volt rájönnöm, hogy végül ma minden jól záródott le. A megbeszélés is, sőt a főnököm sem jött rá a hibámra. Talán a munkatársak sem vették észre, hiszen én sem tudom, hogy ők min dolgoznak, nekik sincs idejük talán rám figyelni. Kicsit nyugodtabb vagyok.

-Ennek szívből örülök! Akkor egy hét múlva várom és kíváncsi vagyok a feladat eredményeire is!

-Én is izgatott vagyok miatta. De ez most jó izgalom. Várom már, hogy elkezdjem csinálni!

A mai példámban, az előzőkhöz képest van egy új elem, amit megmutattam most nektek a coach (kócs) technikámból. Ez pedig  a következő alkalomra kapott feladat. Minden ügyfelem minden alkalom végén kap tőlem egy feladatot, amit meg kell csinálnia.

Ezek a feladatok is segítenek neki abban, hogy saját maga érezzen rá arra, ami jobbá teszi az ő életét, ami megoldást kínál a problémájára.

Ha te is haszonló cipőben jársz, azaz sokat stresszelsz, javaslom neked is ezt a feladatot egy hétig minden nap. Figyeld meg, hogy milyen érzéseket vált ki belőled már a holnapi nap rendszerezése, illetve, hogy másnap miben lesz más az, ahogy hozzá állsz a dolgokhoz.

Ha több információt szeretnél tudni arról, hogyan dolgozom grafológusként és life coachként (lájf kócsként) keress bátran a honlapomon, vagy csatlakozz a facebook közösségünkhöz.

Amennyiben érdekel a grafológia, javaslom iratkozz fel a hírlevelemre, ahol rendszeresen küldök általam készített érdekes videókat grafikai jegyekről. Milyenek ezek a videók? A facebook oldalamon vagy a you tube csatornámon meg tudsz nézni néhányat, a nyilvános videók közül.

(A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Laura

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://becklaura.blog.hu/api/trackback/id/tr4212754616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.