Megcsalás. Avagy tenni vagy nem tenni. III.

2018. április 04. - BeckLaura

Túl vagy rajta. Megtetted. Mindegy hogyan, de hűtlen voltál a párodhoz.

 

Az első, amit el kell döntened, hogy meg akarod-e tenni újra. És itt álljunk meg egy percre! Nem minden megcsalás végződik rosszul! Van, hogy egy rossz kapcsolatból rángat ki téged. Van, hogy erőt ad ahhoz, hogy egyedül folytasd tovább.

Egy megcsalás igenis végződhed happy end-del! Azt látom, hogy mindig meg tudja fogalmazni a megcsaló fél, hogy miért lép félre. Sokan benne ragadnak egy kapcsolatban úgy, hogy annak valójában már régen vége van. Ilyenkor nagyon jól jöhet egy harmadik fél!  

És akkor most nézzük meg azt a verziót, amikor szereted a párod, de mégis megcsalod őt. Ez a lehető legrosszabb, amit tehetsz. És egyáltalán nem az erkölcsi kérdés miatt mondom ezt. Ebben az esetben ugyanis benne fogsz maradni egy kapcsolatban, ami már nem lesz többé olyan, mint előtte. És tényleg nem lesz olyan. Még ha nem is tudja meg a másik, te akkor is tudod. Többé nem lesz tiszta az együttlét, a közös jövő.

„Lopott világ, a tilos szögén lógat egy életen át” Rúzsa Magdi énekelte ezeket a szavakat. Nem tudod megmásítani, visszafordítani. Megtanulsz vele együtt élni. Olykor még jogosnak is érzed, de a kapcsolatod nem marad többé tiszta. Úgy gondolom, hogy ezeket muszáj leírnom nektek, hiszen azt látom, hogy mindenki keresi a választ arra, hogy mi van a megcsaláson túl. Ebben az esetben: Gyötrődés! Semmi más. Mély lelkiismeret-furdalás, fullasztó vágy a régi életed, éned után.

Amennyiben el akarod mondani a párodnak mit tettél, tudnod kell, hogy miért akarod elmondani?! Munkám során azt látom, hogy valójában azért vallják be párjuknak tettüket, mert tőlük várnak feloldozást. Maguknak nem tudnak megbocsájtani, így a másiktól várják, az egyedül maradás rizikójával együtt. Fájdalmat okoznak nekik azért, hogy megkönnyebbülhessenek! Persze, van aki félelemből nem mondja el. Fél a magánytól, vagy attól, hogy párja megüti, megszégyeníti mások előtt.

Ha lehet ebben a kérdésben tanácsot adni, akkor life coach-ként ennyit adnék:

Pörgesd végig a fejedben az egész cselekménysort. A megcsalástól egészen a jelenig. Fogadd el, hogy megtetted. Az okot te tudod csak. Képzeld el, hogy a megcsalás egy szék az életedben. Ne próbáld meg kikerülni, vagy felrúgni. Ott van, ott is marad. Ülj rá! Nyugodj bele, hogy megtetted, már úgysem tudod megváltoztatni a múltat. Ezzel a székkel kell tovább élned. Idővel kopni fog a színe, de akkor is ott marad.

Neked hány széked van? És hogy néz(nek) ki?

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

 

Laura 

A korábbi, első és második cikket a témában itt olvashatod!

Megcsalás. Avagy tenni vagy nem tenni II.

 

Szóval. (Korábbi cikkemet folytatva. ) Tegyük fel, hogy elérkeztünk arra a pontra, ahonnan már nincs visszaút. Elküldtük azt az üzenetet, megéreztük azt az illatot, átéltük azt az ölelést. Még nem tudjuk, de ettől a ponttól, már nem mi irányítunk. Egy dolgot tehetünk ilyenkor még, húzzuk az időt. Azonban, ha csak nem történik valami drasztikus dolog (utazás, vagy esetleg lebukás) meg fogjuk tenni. És miért? Mert szükségünk van arra, amit a másik adni tud. Arra, amit  párunk nem akar vagy nem tud megadni nekünk.

És a kulcs ebben a mondatban van! Nem kapunk meg valamit, amire elemi erővel vágynánk. ÉN AZT LÁTOM, HOGY EZ AZ, AMI MIATT BIZTOS, HOGY BELEMEGY AZ EMBER EGY-EGY JÁTSZMÁBA. Nagyon kevesen vannak, akik úgy vágnak bele egy kapcsolatba, hogy biztosak benne, hogy meg fogják csalni a párjukat. Így ez tulajdonképpen egy meghasonulás is. Arcul csapjuk magunkat, de mégis szükségünk van rá.

A szülők erről soha nem beszélnek, hiszen egy ideális világképet akarnak adni a szerelemről, így úgy érezzük, hogy rosszak vagyunk már akkor is, ha másra vágyunk! Kizárólag negatív példaként hallhattuk kicsiként erről a témáról. Pedig minden kapcsolatban, ami évekik, vagy évtizedekig tart, felüti a fejét ez a téma. MINDIG!!! Így, ez az én véleményem szerint egy normális, hétköznapi folyamat.

Nem vagy kivétel! Nem vagy ezzel egyedül. Minden ember megteszi legalább egyszer, legalább fejben! (Ugye tudjuk, hogy valakinek már ez is megcsalásnak számít!) Nem vagy hibás az érzéseidért! Azért sem, mert nem láttad azt a pontot, ahonnan már nem volt visszaút. Egyetlen módon kerülheted el, ha el akarod egyáltalán! Azzal, ha őszintén elmondod a párodnak, hogy mit akarsz tenni és el is tudod neki mondani, hogy miért akarod megtenni. És itt lép be annak a bizonyos korai beszélgetésnek a fontossága a történetbe! (Erről korábbi cikkemben írtam.) Ekkor ugyanis nem derült égből éri ez a dolog. Látja majd, hogy fontos vagy neki és bajban vagy. Tudom! Tudom! Nem lehet erről mindenkivel beszélgetni! Akkor viszont egyedül maradtál. Jöhet a legjobb barátnő tanácsa, a pro kontra érvek, igazából egyedül maradsz! És meg fogod tenni! Vagy meg fogják tenni veled!

Mindig igyekszem  a cél felé irányítani a coachee-t (kócsit, ügyfelet). Azonban ennél a témánál nem szokott lenni egyértelmű cél. És ezért is olyan megfoghatatlan ez a téma!

(Én ezzel kapcsolatban egy dolgot kértem a férjemtől, a kapcsolatunk elején. Ha megteszi, csinálja jól. Nem akarok tudni róla! Lehet, hogy ez furcsán hangzik és bizarrul is. Tulajdonképpen szabad kezet adtam neki ezzel a mondattal. De! Mint hogy fent is írtam, tisztában vagyok az emberi lét törvényszerűségeivel. Ezzel én sem tudok szembe menni. Ha meg akarja tenni, megteszi. Egy mód van rá, hogy elkerüljem. Igyekszem jól szeretni őt és megelőzni azt, hogy eszébe jusson. Ám, mint ahogy semmire, erre sincs garancia!)

És hogy mi történik azután, ha megtettük? Arról a következő cikkemben beszélek kicsit nektek.

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

Laura

 

 

Megcsalás. Avagy tenni vagy nem tenni?

 

Life coach pályám alatt az egyik legnehezebb és legmegosztóbb téma talán a megcsalás. Többször ütköztem bele ebbe, mint bármi másba.

Bárki bármit mond, egy biztos. Ez egy olyan folyamat, amit nem tudunk irányítani. Minden alkalommal eljön egy pont, amikor már nincs visszaút. A baj ezzel a ponttal csak az, hogy utólag- mikor visszapörgetjük az eseményeket- jövünk rá, hogy melyik is volt az. Honnan lehetett volna még visszafordulni.

No, de ne szaladjunk ennyire előre!

Sokféle nézőpont létezik arról, mi is a megcsalás, mi számít megcsalásnak. Pusztán a gondolat, hogy valaki más ölel, vagy egy igazi, a valóságban megtörtén ölelés? Van aki azt állítja, a szex valaki mással az igazi megcsalás. Véleményem szerint ez hitrendszer és múltbeli tapasztalatok alapján alakul ki. Erről vitát nyitni teljesen fölösleges.

Egy biztos! Jó, ha még a kapcsolat elején beszélünk erről párunkkal. Kellemetlen és egy bimbózó szerelem kellős közepén fölöslegesnek is tűnik, de higgyétek el, hogy a reakció és a válasz nagyon is fontos! No nem azért, mert így megtudjuk, meddig mehetünk el! (Ha akarunk, úgyis átlépünk az ő szabályain.) Pusztán már csak azért is megéri, mert ha beszélgetünk erről, a saját nézőpontunk is változhat, kinyílhat, vagy épp bezáródhat. A határok ismerete mindenesetre fontos.

Itt a másik határairól beszélek, nem a sajátunkról. És visszatértünk ahhoz a ponthoz, hogy minden megcsalásban (mindegy ki mit tart annak) van egy határ, ahol még ha visszafordulsz, a materiális világban nem történik semmi.

Én különbséget teszek minden esetben a cselekmény és a gondolat között!

Ez nagyon fontos!

AZ ÉRZELMEINKÉRT NEM, CSAK A TETTEINKÉRT VONHATNAK FELELŐSSÉGRE!

Azt tapasztalom, hogy coach üléseken sokszor már azért is teljesen padlóra kerül egy-egy ügyfelem, mert minden áron szembe akar menni az érzéseivel. Ilyenkor mindig felteszem nekik a nagy kérdést. SZERINTED BEFOLYÁSOLHATÓK AZ ÉRZELMEINK? Van, aki ilyenkor elkezd magyarázni, elméleteket gyártani, de a vége mindig ugyanaz. Rájönnek, hogy egyáltalán nem tudnak hatni arra, mit éreznek. Ezután fel szoktam tenni nekik az alábbi kérdést is. :

HA NEM TUDSZ HATNI RÁ, MIÉRT NEM PRÓBÁLOD MEG ELFOGADNI? Ez a kérdés persze teljesen értelmetlennek tűnik számukra és ismét hosszú magyarázásba kezdenek. Aztán rájönnek végül, hogy a saját életüket könnyítik meg azzal, ha elfogadják az érzést, ami ott munkál bennük.

Soha senki nem tudta és ezután se fogja tudni irányítani az érzéseit. Akármennyire is akarja, küzd ellene, nem fog menni. Ahogy nem tudjuk a vonzódást blokkolni, úgy nem tudjuk ész érvekkel előhozni sem! (Gondolj csak bele! Biztos volt már olyan lány vagy fiú az életeben, akihez nem igazán vonzódtál, mégis belementél a kapcsolatba, hiszen rendes volt hozzád. Azt gondoltad, hogy majd idővel megjön az a bizonyos plusz is. Aztán elteltek esetleg évek is mellette és nem történt meg az áttörés.) A mai irányító társadalmunkban el kéne fogadni, hogy az ilyen fajta érzelmeink felett nem mi vagyunk az urak. (Mi ennek az oka? Erről egy későbbi cikkben írok majd Nektek!)

A feladat ebben az esetben is a megoldás megkeresése. Pl. Fogadd el, amit érzel. Próbálj meg nem harcolni ellene foggal körömmel. Keresd meg az érzelmed és képzeld el, hogy megsimogatod, vagy hátba veregeted, és üdvözlöd a világodban!  Ezt egyébként bármelyik érzéseddel megteheted, amit helytelennek érzel! (Miért minősítjük folyton a saját érzéseinket? Erről ebben a cikkemben olvashatsz.)

A következő cikkemben folytatom ennek a témának a boncolgatását és arról fogok írni, mit látok azokon, akik engedtek a kísértésnek. Remélem velem tartasz legközelebb is!

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

Laura

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Coaching (kócsing) a gyereknevelésben

A mai cikkemet egy tegnapi történet ihlette.

Elmentem egy könyvesboltba és sok izgalmas felnőtteknek szóló könyv mellett ráakadtam egy gyerekkönyvre, amit nem akartam otthagyni. Nagyon örültem neki, hogy a fiam (4 éves) egyik kedvenc figurája, Némó története végre életet kap majd és nem csak egy cuki kis plüss hal lesz számára.

Már az óvodában elújságoltam neki, hogy otthon meglepetés várja. Nem akarta tudni mi az, hiszen „akkor már nem lepődnék meg!”

Nagyon izgatott voltam és tudtam, hogy tetszeni fog neki a legújabb könyve.

Hát ekkorát már rég tévedtem!

Mikor meglátta, csak ennyit szólt:

-          Ez a meglepetés?

-          Persze, hogy ez! Örülsz neki?

-          Nem! Egyáltalán nem örülök! Azt hittem, egy játékot vettél nekem! (Mindeközben sírni kezdett. Nagyon beleélte magát az új játék gondolatába.)

És itt álljunk meg egy kicsit.

Mit teszünk ilyenkor a legtöbben?

1.       Közöljük, hogy örülnie kellene neki, hogy egyáltalán kapott valamit

2.       A gyerek tudomására hozzuk, hogy drága volt a könyv és legalább úgy kéne tennie, mint aki örül

3.       Magyarázásba kezdünk, hogy miért jó ez a könyv és miért nem vettünk neki megint játékot.

Az eredménye ezeknek ugyanaz: A gyerek azt látja, hogy amit érez, az nem helyes. Magában kell tartania, szégyenkeznie kell érzései miatt. Emellett a csalódottság is benne marad. Habitus függő, hogy elrejti-e érzelmeit vagy csapkodni kezd. Mindkét szituációnak ugyanaz a pszichológiai következménye. SZÉGYELLNI VALÓNAK, HELYTELENNEK ÉRZI A SAJÁT ÉRZÉSÉT ÉS FRUSZTRÁLT LESZ.

Most pedig elmesélem, hogy coachként (kócsként) hogyan reagáltam a sírására.

Odamentem hozzá, letérdeltem, majd átöleltem. Elmondtam neki, hogy nagyon sajnálom, hogy nem tudtam örömet okozni neki a meglepetéssel, pedig tiszta szívvel vettem. Biztosítottam arról, hogy tejesen megértem, a helyében én is csalódott lennék. (Még mindig sírt, és magyarázta, hogy ő azt hitte játékot kap.)

Erre ő elmondta nekem, hogy nem akart könyvet kapni.

Ezután tovább erősítettem abban, hogy együtt érzek vele. Majd néhány másodperc múlva, reagálva a kijelentésére megkérdeztem tőle: „Akkor mit szólnál ahhoz, ha többet soha nem vennék neked könyvet?”

Rám nézett, majd -továbbra is sírva - ezt mondta: „Jaj anya az nagyon rossz lenne! Most már örülök ennek a szép könyvecskének!”

Nézzük, mi zajlott le ebben a szituációban pontosan.

(Ezen a ponton szeretném elmondani, hogy a fimnak annyi könyve van, amennyi sok felnőtt polcán nincs, így tiszta sor volt számomra, hogy nem a könyvvel kapcsolatban volt ellenérzése. Pusztán csalódott volt, mert másra számított.)

1.       A legfontosabb, hogy elfogadtam az érzését! Nem kritizáltam, nem próbáltam okos felnőtt módjára elmagyarázni neki, hogy miért kéne örülnie. Nem csak szavakkal, hanem fizikailag is odafordultam hozzá és elfogadtam a csalódottságát.

2.       Ott voltam neki ebben a kellemetlen pillanatban. Nem maradt egyedül a fájdalmával.

3.       Nem csak elfogadtam, hanem együtt is éreztem vele. (Meggyőződésem, hogy a felnőttek azért is szégyellik sokszor az érzéseiket, mert gyerekkorban megtanulták, hogy amit éreznek, azok nem „helyesek”, így inkább elrejtik, sőt szégyellik is azt.)

4.       Biztosítottam arról, hogy nem akarattal okoztam neki fájdalmat, hiszen szeretem, így a legjobb szándék vezérelt.

5.       Kis idő múlva, az ellenállását teljesen megsemmisítve, a kérésére reagálva és kissé átfordítva megígértem neki, hogy többé nem hozom ilyen helyzetbe, azaz nem veszek neki többé könyvet. Higgadtan megismételtem neki azt, amit dühében kívánt.

Már tegnap el kellett olvasnom neki kétszer és alig várja, hogy ma ismét hallhassa a történetet.

Ez egy tipikus coach (kócs) technika volt. Nem ítélkeztem, nem jelentettem ki semmit, nem minősítettem.

Elfogadom, megértem, együtt érzek vele (Hozzáteszem, ha belegondolunk kicsit, valóban jogos volt a rossz érzése. Mi is jártunk már úgy mindannyian, hogy mást kaptunk, mint amire a lelkünk mélyén számítottunk. Bennünk persze több az empátia és nem vagyunk már annyira őszinték, mint a gyerekek.)

Tény az is, hogy mérgünkben sokszor vágunk olyat a másik fejéhez, amit nem gondolunk komolyan. Ilyenkor dühvel reagálunk erre és retorziókkal. Pedig ha higgadtak tudnánk maradni, láthatnánk, hogy mikor gondol komolyan valamit a másik és mikor nem.

Így is lehet reagálni egy gyerekre! Ám ugyanezt a technika a házastársnál, munkatársnál, anyósnál, sógornál, egyszóval mindenkinél könnyen bevethetjük! J

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

Laura

 

 

 

 

 

 

 

„Ki vagyok én, hogy ezt csináljam?”

Egyik life coach ülésen felmerült a kérdés:

„Ki vagyok én, hogy ezt csináljam?”

Nagyon megütötte ez a mondat a fülemet, így bele is kapaszkodtam.

Most pedig, Nektek szeretnék írni erről a jelenségről, amit nap-nap után többen is átéltek!

Azt látom, hogy tele van a világ „önjelölt sztárokkal”, akik azon kívül, hogy dekoratívak, igazán semmihez sem értenek semmihez, de legalábbis mérhetetlenül egyszerűek.

Úgy gondolom azonban, hogy amíg van közönségük, addig szükség van rájuk is. Hiszen nem azért engedik a médiumok szerepelni őket, mert nem hoz nekik pénz. Ellenkezőleg. Nagy üzlet van benne.

Ám az ilyen embertípusnak létezik az ellenkezője is. Aki igenis sokat tud, mégis úgy érzi, hogy nem lennének rá kíváncsiak az emberek. Például nem vág bele egy újfajta vállalkozásba.

Én ennek az okát az oktatási rendszerben látom.

Gondolj csak vissza? Ki szerepelt mindig az iskolai rendezvényeken? Mikor volt alkalma valakinek kiállni és felelni? Kik mentek versenyekre? Azok a diákok, akiket kineveztek. Akiket felszólítottak. Azok, akiknek azt mondták, hogy jó vagy, jelentkezz.

Értem én, hogy fontos az eredmény és azt is, hogy egy egész iskola előtt nem akarnak akárkit szerepeltetni. Nem minősíteni szeretném ezt a helyzetet, hiszen ez így alakult ki, ez van.

Azonban erre vezethető vissza az a tény, hogy szinte minden ember száját életében legalább egyszer elhagyja ez a mondat: „Ki vagyok én, hogy…?! ”

Sokszor még a szülők is (szülőként tisztában vagyok vele, hogy olykor érthető okokból) csendre intik gyermeküket, mikor mondani, vagy tenni akarnak valamit. (Erről a témáról korábbi cikkemben olvashatsz.)

Meglátásom szerint ezáltal hozzá vagyunk szoktatva ahhoz, hogy csak akkor csináljunk, vagy merjünk meglépni valamit, ha arra mások kérnek fel, vagy mások biztatnak. Pedig, ha jobban belegondolsz, a külső megerősítésen kívül semmi nem történik az az idő alatt, amíg a hezitálóból cselekvésre kész emberré válunk.

Ezen gondolkozzatok el, mielőtt azon töritek a fejeteket, hogy miért nem mertek egy társaságban megszólalni, vagy akár egy új dologba belefogni.

Ha vannak még kérdéseid a témával, a life coach-csak vagy a grafológiával kapcsolatban, keress fel bátran.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

 

Laura

Gyereknevelés és grafológia

Néhány napja meglátogatott minket az egyik legkedvesebb barátnőm, a 10 hónapos kisfiával.

Alapvetően nagyon tudatos szülőnek tartom magam (egy-két kihágástól eltekintve). Ennek az az oka, hogy igyekszem elkerülni azokat a hibákat, amiket velem elkövettek, emellett szakmámból adódóan is látom, hogy mekkora ereje van a tudatos és okos nevelésnek.

Nos, a barátnőm fia a nappalinkban kúszott épp, mikor betalált az egyik olyan fotelünk alá, amit egy nagy kör támaszt meg alulról. Az anyuka nézte, nézte, nem szólt rá a picire. A fia pár pillanat múlva elkezdett sírni, hiszen rájött, hogy onnan nem lesz egyszerű kikúsznia. A barátnőm erre elkezdte velem együtt biztatni. „Gyerünk! Sikerülni fog! Gyerünk! Ügyes vagy!”

A kisfia természetesen végül kikúszott a csapdából. J

Azért írok erről az eseményről egy külön blog bejegyzést, mert eddig rajtam kívül alig láttam szülőt, aki egy ehhez hasonló helyzetben így reagált volna. Néha már különcnek éreztem magam eddig a pontig, hiszen én is ezt tettem volna.

Nézzük, hogyan lehetne mé ezt a helyzetet szülőként megoldani.

1.       Már az elején rászól a gyerekre, és ha kell, erővel elviszi onnan, majd megtiltja neki, hogy bemásszon a fotel alá.

2.       Ugyan megengedi, hogy bemenjen alá, de amint elkezd sírni a kicsi, azonnal kikapja onnan.

3.       Ahogy sírni kezd a pici, leszidja, hogy „már megint hova mászott be”.

A 4. lehetőség pedig az, amit a barátnőm csinált.

Melyik mit üzen a kicsinek? És hogy jön ehhez a grafológia és a lélektan?

Az 1. megoldásnál a gyermek azt tanulja meg, hogy meg sem szabad próbálnia azt, amit szeretne, a szülő irányít és megmondja neki, hogy mit hogyan szabad, mi a jó és mi nem fog menni neki. (Ne gondolkozz! sorskönyvi tiltás.)

A 2. megoldásnál azt tanulja meg, hogy bármi akadályba ütközik, ott lesz neki egy segítség, nem kell megküzdenie a nehézségekkel.(Maradj gyerek! sorskönyvi parancs.)

A 3. megoldásnál pedig azt, hogy akármibe kezd, az csak rosszul sülhet el.(Ne! Ne csináld! sorskönyvi tiltás)

(Egyik korábbi sorskönyvi tiltásokkal foglalkozó cikkemről itt olvashatsz.)

A 4. pedig azt tanítja neki, hogy bármi probléma előtt áll, azt le fogja tudni küzdeni, bízhat magában.

Az első 3 kategória jelöltjei szabálykövetők lesznek, alacsony önbecsüléssel, irányíthatósággal, míg a barátnőm fia bízni fog önmagában és saját magától tanulja meg a határait. Valamint még egy nagyon fontos dolgot üzent neki a barátnőm. Képes vagy rá, bízom benned.

Ez utóbbi gyerekek írása stabil és kreatív, sokszor már 17 éves korukban látszik a stabil személyiségre és a jó vezetői hajlamra jellemző íráskép. Ritkán látok ilyet (átlagban 3 osztályban egy ilyen gyerek van), de nekik mindig elmondom, hogy bármire képesek lesznek.  Még a tartásuk is egészen más, mint az osztálytársaké. Az osztálytársaké, akiket az 1., 2. vagy 3. módon neveltek.

Az ő írásuk sablonos, esetleg zaklatott, de semmiképp sem kreatív. Ők azok a fiatalok, akik nem tudják mit kezdjenek magukkal, nem tudják miben lennének igazán jók felnőtt korukban. Mert nem tanulhatták meg saját korlátaikat és nem ismerik önmagukat.

A gyereknevelés módja apróságoknak tűnő dolgokban különbözik. 

Meglátásom szerint mindegyik szülő a legjobbat akarja gyermekének. A különbség a tudatosságban van. (A grafológia elárulja nekem azt is, hogy ki melyik gyereknevelési módszerben nőtt fel.)

Te is szülő vagy? Melyik csoportba tartozol? Esetleg gyermekként kiknek a táborát erősíted?

Ha vannak még kérdéseid a témával vagy a grafológiával kapcsolatban, keress bátran a honlapomon.

Látogass el Facebook oldalamra és kövess ott is.

Ha pedig olyan grafológiai videókat szeretnél kapni, amit csak a hírlevelemet követők kapnak meg, javaslom csatlakozz a feliratkozottak egyre bővülő táborához.

Remélem a Te írásodat is hamarosan láthatom!

 

Laura

Önbizalom erősítés

Az utóbbi hetekben rendszeresen olyan ügyfelekkel volt szerencsém együtt dolgozni, akik hasonló kérdéseket tettek fel nekem saját maguk elemzésének eredményével kapcsolatban.

Ez persze szöget is ütött a fejemben. Ezzel a témával már foglalkoztam az egyik korábbi cikkemben, de ennyire konkrétan és sűrűn ritkán találkozom ezzel a jelenséggel.

Miről is beszélek?

Mikor elmondok egy-egy gondolkodásbeli sajátosságot, ami blokkolja őket, vagy csak nagyon jellemző rájuk. Hasonló kérdéseket kaptam:

Pl: De hát ezzel mindenki így van. Nem?

     Valahol mindenki szeretne gyerek maradni.

     Igazán mindenki az ösztöneiből táplálkozik.

    Az normális szerintem, hogy a maximumot szeretném kihozni magamból bármi áron.

Hogy férnek össze ezek a gondolatok az önbizalom erősítésével?

Egyszerű! Ezek náluk mind hátrányként is funkcionálnak, és nem tudják ezeket a tulajdonságaikat maximálisan kihasználni.

Azt vallom, ha már van egy adottságunk, legyen az bármilyen, akkor azzal éljünk okosan és ne kezeljük természetesnek. Ennek persze alappillére az, hogy ne csak tisztában legyünk a létezésével, hanem lássuk létének miértjét is.

Ha tegyük fel valaki igényli, hogy állandóan legyen mellette valaki, azaz társfüggő, kutassa fel az okát.

Hiszen, amint meg van az ok, az önbizalom azonnal elkezd nőni, mert nem azt érezzük, hogy velünk van a baj, hanem látjuk a hogyanokat és a miérteket, amiket pszichénk okozott egy-egy gyerekkori mondattól, vagy eseményfolyamtól.

Rájövünk, hogy nem azért kezelnek minket gyerekként, mert túl gyerekes a testalkatunk. Sőt, attól, hogy valaki magas és túlsúlyos, attól őt még nem kezeli mindenki önállónak és felnőttnek.

Rájövünk, hogy nem megy mindenkinek az ösztönszférája használata. Sőt, vannak emberek, akik kizárólag az ész érvekre hallgatnak és teljesen elnyomják azt, amit legbelül a szívük vagy a megérzésük mond nekik.

Rájöhetünk arra, hogy nem várja el tőlünk a világ, hogy erőnkön felül teljesítsünk minden helyzetben. Még akkor is, amikor senki sem lát minket!

Ezek a rádöbbenések többek között önbizalom erősítésre is szolgálnak.

Hajlamosak vagyunk a saját szemüvegünkön keresztül nézni a világot és a többi embert.

Önbizalmunk erősítése arról is szól, hogy nem kezeljük természetesnek és mindenki számára magától értetődőnek azokat a képességeket, amikkel rendelkezünk.

Ha tisztában vagyunk az előnyével és a hátrányával is, akkor verhetetlenek leszünk. Nem megyünk bele ugyanis olyan helyzetekbe, játszmákba, amikből tudjuk, hogy nem jöhetünk ki jól. Honnan tudjuk? Onnan, hogy ismerjük magunkat. Ezáltal az önbizalom erősödik.

Neked van olyan képességed, amit természetesnek kezelsz? Ha igen, mit látsz meg benne? A jót, vagy a rosszat? És helyén is tudod kezelni?

A grafológia, az írásod, minden kérdésedre választ tud adni saját magadról.

Ha kíváncsi vagy a további részletekre, látogass el a honlapomra és csatlakozz a facebook oldalamhoz.

Ha olyan grafológiai anyagokat szeretnél kapni, amit nem láthat és hallgathat mindenki, akkor iratkozz fel a hírlevelemre. (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Bármilyen kérdésed van, keress fel bátran!

Remélem nemsokára a Te írásodat is láthatom! ;)

Laura

 

 

 

 

 

 

 

Csontváz a szekrényben

A napokban néztem meg (sokadszorra) egy filmet, amiben ez a mondat hangzott el:

-Mindenkinek vannak csontvázak a szekrényében, csak egyesekéről többen tudnak, másokéról kevesebben.

Halloween alkalmából és (szokás szerint) önismereti szempontból ez a mondat szöget ütött a fejemben.

 

Tényleg mindannyiunk szekrényében vannak régi csontvázak, amiket szeretünk csukott ajtók mögött tartani?  

Vajon mennyi csontváz számít még normális mennyiségnek és mi az, amit az ember már teherként él meg.

Ez utóbbiról úgy gondolom, hogy személyiségfüggő. Az első kérdésre azonban nem tudom biztosan a választ.

A harmadik kérdés, ami felmerült bennem, hogy meg lehet-e mindegyiktől szabadulni és egyáltalán kell-e? Grafológusként és life coachként azt vallom, hogy igen, mindegyiktől meg kell szabadulnunk.

Ám mi van akkor, ha van egy csontváz, amitől ha megszabadulnánk, mi magunk is csontvázként végeznénk valakinek a szekrényében? Talán ez a legnagyobb kérdés. A titok, ami bennünk van, maradjon-e a miénk, vagy szabaduljunk meg tőle és engedjük útjára, akármilyen következményekkel is jár. Egy szerető, egy régi hiba amit elkövettünk egyszer, vagy bármi, ami a másik szemében megbocsájthatatlan vétek. Azt hiszem, senki sem szeretne csontváz lenni. Ösztönösen kerüljük ezt a státuszt, de valljuk be, kikerülhetetlen.

Bevallom őszintén, hogy legalább egy embernek az életében úgy gondolom, én is csontváz vagyok. Hogy ő mennyire szeretne ettől megszabadulni, nem tudom. Sőt, ez az, ami nem is kell, hogy foglalkoztasson engem. Hiszen az az ő szekrénye. Én az ő csontvázának sok darabját elengedtem már és folyamatosan azon dolgozom, hogy az utolsó porcikája is kikerülhessen lelkem szekrényéből. Hogy mennyire befolyásolják ezek a személyiségünket, a döntéseinket? Ezektől a hibáktól és emberektől, akármennyire is furcsa, de ha ügyesek vagyunk, fejlődhetünk.

 

Azonban, sokan már a csontváz létezését is letagadják, még maguknak is. Sőt, az ego annyira furcsa szerzet, hogy rengetegen azzal a tudattal élnek, hogy belőlük még soha nem lett és ezután sem lesz soha csontváz. Sajnos ez a legnagyobb hiba, amit elkövethetnek. Sok ügyfelem van, akinek én nyitom fel a szemét egy-egy teli szekrény létezéséről.

Így, halloween éjszakáján, még ha nem is öltözünk jelmezbe, megkérdezhetjük magunktól, hogy a mi szekrényünkben mennyi csontváz van és kik azok? A szüleink? A testvérünk? Egy-egy szerető? Egy múltbeli barátság, vagy viszony? A gyermekünk? A meg nem született gyermekünk?

Melyik csontváz mekkora közülük és melyikkel lenne érdemes kezdeni a takarítást? Hogyan takarítsunk? Egyedül, vagy segítséggel?

Brian Tracy azt mondja: Ha van sok kicsi problémád, vagy feladatod, ne ezekkel kezdj el dolgozni, hanem azzal, amelyik a legnagyobb. 

Ma este lógassuk hát fel a csontvázainkat és rendezzük őket nagyság szerinti sorrendbe! ;)

 Ha segítséget szeretnél kérni a szelektálásban, keress fel bátran.

Szeretnél még többet olvasni rólam, a gondolataimról, a munkámról?

Csatlakozz a facebook oldalamhoz és látogass el a honlapomra is!

Ha pedig szeretnél olyan tartalmakat kapni, amiket csak a hírlevélre feliratkozók kapnak, javaslom iratkozz fel, hiszen rendszeresen fogsz kapni grafológiáról szóló videókat. . (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Remélem hamarosan a te írásodat is láthatom majd. ;)

Ha kíváncsi vagy arra, hogy mit nyújthatok neked egy-egy grafológiai elemzéssel, javaslom olvasd el a Mire képes a grafológia? című cikkemet. ;) 

Laura

 

 

 

Érettségi

Ettől a szótól, minden középiskolás diáknak összeugrik a gyomra.

Miért is? A szüleink és a tanáraink miatt. Úgy látom felnőtt fejjel, hogy kicsit olyan ez, mintha attól tartanánk, hogy holnap fel fog kelni a nap. Még nem tudjuk, mit hoz nekünk, nem tudjuk milyen lesz, de egy biztos. Szorongással tölt el.

Most elmondom nektek az érettségiteg napját úgy, ahogy eddig még soha senki nem festette le! (Hálás lettem volna sok évvel ezelőtt, ha ezeket a sorokat akkor elolvashattam volna.)

Reggel valószínűleg már magatoktól fel fogtok ébredni, nem kell se szülő, sem ébresztő óra.

Nagy eséllyel hét ágra fog sütni a nap, hiszen a tavasz utolsó napjainak egyikére fog esni az írásbeli érettségitek, sőt a szóbeli nyáron lesz, szóval a jó idő ott még inkább garantált. Ettől már kicsit jobb is lesz a kedvetek, hiszen a levegő is teljesen más, mikor szép idő van.

Bementek az iskolába, ahol már várnak az osztálytársaitok és a tanárok. A tanárok teljesen mások lesznek, mint az elmúlt években. Valamiért ilyenkor még az is kedvesebb veled, akinek amúgy nem vagy a kedvence. Hidd el, ez így lesz. Alapvetően egy kellemes légkör, egy hangulatos vibrálás lesz a teremben. A legjobb barátaiddal megbeszélitek még egyszer utoljára, mi megy jobban és mi kevésbé (hiszen eszetekbe se fog jutni másról beszélni abban a néhány percben), aztán leültetnek majd titeket egy-egy asztalhoz.

A nyitott ablakon irtó kellemesen fog beosonni a tavaszi szél, ami a legjobb terápiás hatással lesz rád. Izgulni fogsz még, de már érzed, hogy lényegében mindegy, hiszen amit megtehettél az eredményes érettségid érdekében, azt már mind megtetted. Most már nincs más dolgod, mint kiírni magadból a tudásodat. Ami benned van. Hidd el, ha még úgy is érzed, hogy leblokkolsz majd ott, vagy az izgalomtól teljesen pánikban leszel, ez mind el fog múlni. Miért? Mert ez nem egy röpdolgozat, sőt nem is 45 perc alatt kell kiadnod magadból a tudásod legjavát.

Itt több óra fog a rendelkezésedre állni ahhoz, hogy minden az eszedbe jusson. Soha többet az életben nem lesz annyi időd agyalni semmin és nem lesz annyi időd javítgatni semmit sem, mint az érettségiden. Készíthetsz piszkozatot, használhatsz segédeszközöket.

A tanár, aki bent lesz, hogy felügyeljen, valahogy a barátod lesz arra a néhány órára. Újságot fog olvasni, vagy néha kimegy a teremből. Az biztos, hogy soha többé nem fogod már látni a „rosszabbik énjét”.

Mikor befejezted, akkor állsz majd fel, amikor szeretnél (nem csöngő szóra) és elhagyod a termet. Megvárod még a barátokat, akikkel aztán mindent átbeszéltek.

Javaslom, üljetek majd be egy frissítőre és hagyjatok magatoknak időt arra, hogy kicsit megünnepeljétek, hogy túl vagytok rajta. Az eredmény már tőletek független ilyenkor. Ti kiadtátok magatokból a tudást, megérdemeltek egy kis lazítást. Főleg, mivel másnap kezdődik az egész elölről.

Na és a szóbeli érettségi?

A tanárok ott, ha lehet, még sokkal kedvesebbek, mint az írásbelinél voltak. Ott fognak segíteni nektek, ahol csak tudnak. Részben persze azért is, mert az ő munkájuk is értékelve lesz ott az elnök előtt, részben pedig azért, mert ott már nem diákokként ültök majd, hanem egy kissé felnőttekként. Az idő, mint említettem nyárias lesz, a tételek, amiket ki kell húzni, már teljesen máshogy fognak festeni, mint otthon, magolás közben.

Az egész megkoronázása pedig a bankett lesz, ahol utoljára még egy hatalmasat bulizhattok. Végre önfeledten, hiszen életetek egy szakasza végleg lezárult, hogy egy új, sokkal szabadabb vehesse kezdetét. Olyan, amilyet most még talán el sem tudtok képzelni! ;)

Na? Most hogy érzed magad, ha az érettségire gondolsz?

Hidd el, azért tartasz az egésztől, mert ismeretlen és mert állandóan azt hallod, hogy mennyi minden múlik az itt hozott teljesítményeden. Nem akarnak se a tanáraid, sem pedig a szüleid neked rosszat, pusztán úgy látom, hogy nem ideális a kommunikációjuk ezzel kapcsolatban.

Szerinted miért van az, hogy kivétel nélkül az összes érettségizett diák nagyjából ennyit mond, miután túl van rajta: ENNYI AZ EGÉSZ?

Mert nincs arányban a félelmük a valósággal. Mert egy mumusnak festik le az érettségit a felnőttek, nem pedig egy ugródeszkának az életbe!

Pedig valójában ez pusztán ennyiről szól!

Miért tartottam fontosnak leírni ezt? Mert mikor megkérdezem a diákokat, hogy mitől félnek a legjobban a gimnáziumban, szinte mindenki azt feleli: AZ ÉRETTSÉGITŐL.

Még soha egy fiatal sem mondta, hogy attól, hogy rengeteget kell tanulnom. Pedig az a nehezebb része. Napokat fogsz készülni azért, hogy az érettségi napján gördülékenyen menjen minden.

Semmi más dolgod nem lesz, mint tanulni. És képes leszel rá, hiszen az agyad a kapacitásának a csúcsán lesz! Még néhány év, és nem tudsz majd annyit és olyan minőségben megtanulni, mint az érettségi időszakában.

Ezeket a gondolatokat tartsad mindig szem előtt!

Érdekel még, hogyan látom én a pályaválasztást, illetve a továbbtanulást?

Olvasd el az ehhez a témához kapcsolódó korábbi gondolataimat is.

Amennyiben kíváncsi vagy arra, hogy miket szoktam még megosztani a grafológia és a life coach területén, csatlakozz facebook oldalamhoz.

Ha kérdéseid vannak, keress fel bátran, szívesen válaszolok rájuk!

Szeretnéd rendszeresen olvasni és hallgatni a gondolataimat? Iratkozz fel a hírlevelemre, ahol grafológiáról szóló videókat kapsz majd tőlem. Néhány videó nyilvános, nézd meg nyugodtan, milyen jellegű anyagokat kapsz majd. (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Amennyiben mindenre kíváncsi vagy amivel foglalkozom, látogass el a honlapomra!

Remélem hamarosan a Te írásodat is láthatom. ;)

Laura

 

 

 

 

 

 

 

Önismeret fejlesztése a pályaválasztáshoz III.

Előző cikkemben a motiválhatóságodat, a befolyásolhatóságodat, illetve az irányításhoz való hozzáállásodat vizsgálhattad meg kicsit az írásod alapján.

Ma is három szempontot fogunk megvizsgálni, szintén a pályaválasztásoddal kapcsolatosan.

6.  Kezdjük azzal, hogy tudnál-e egyedül dolgozni, vagy inkább csapatban éreznéd jól magad?

Ez is fontos szempont. Van olyan ismerősöm, aki egész nap egy számítógép előtt ül, nem szól senkihez és még az ebédjét is egyedül, otthon fogyasztja el (közel lakik a munkahelyéhez). Van, akinek ez teljesen elképzelhetetlen lenne és nagyjából 3 hónap alatt teljesen fel is őrölné ez a fajta munka. Egyik sem jobb, mint a másik, egész egyszerűen más típusú emberek.  A fontos az, hogy tudjuk mi az, ami kielégítő lenne számunkra.

-          Azok a személyek, akik jól érzik magukat egyedül és nem vágynak az örökös kontaktra:

- nagy sortávolságokat használnak. A sorok az én-te viszonyát jelképezik. Így minél nagyobb a sortávolságod, annál inkább távolságtartó vagy.

       - Akiknek viszont szükségük van a mindennapi emberi kapcsolatokra:

      -  nekik kisebb a sortávolságuk, esetleg kimondottan szűk.

Hogyan ismerheted fel a nagy és a kis sortávolságot? Ha kényelmesen, szellősen be tudnál írni még egy sort az üresen hagyott részbe, akkor az már nagynak mondható. Minél nagyobb a hézag, annál inkább jellemző rád a távolságtartás. Ha azonban nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tudnál + egy sort beírni az üres „mezőbe”, akkor szükséged van arra, hogy rendszeresen megoszthasd a gondolataidat másokkal is.

 7. Tudsz-e pontos lenni, vagy inkább a tervezés az erősséged?

- A pontatlanság talán az egyik legkönnyebben tetten érhető tulajdonság. Az ékezetek és áthúzások hiánya kapkodásra, ebből kifolyólag pontatlanságra utal. Az áthúzást a „t” betűnél érdemes leginkább figyelni! Ez általában párosul a gyors írástempóval.

- A pontos munkát végző személyeknél biztos minden vessző és pont a helyén lesz. Illetve, ahol pontos mennyiségben használják a sok „n” „m” és „e” betűt egymás mellett (pl. mennem) szintén a pontosság és jó koncentráló képesség egyik jele.

 

8. Mennyire vagy terhelhető?

Ez nem csak a tanulás szempontjából fontos (hiszen nem vagyunk képesek mindannyian ugyanazt a tudásanyagot ugyanolyan eredménnyel elsajátítani), hanem a leendő munkádat is nagy mértékben befolyásolhatja.

-Ha az írásod nyomatéka nagy (erősen nyomod rá a papírra a tollat) akkor te egy szellemileg nagy teherbírással rendelkező személy vagy.

- Ha az írásod nyomatéka gyenge (nem nagyon lehet látni a tollad nyomát a papíron) és az „n” és „m” betűid vége inkább egy hullámos vonalra emlékeztet, akkor hajlamos vagy a dolgokat inkább befejezetlenül hagyni.

 Nagyon fontos, hogy tudd, bármelyik tulajdonságodon változtathatsz. Főleg abban az esetben, ha még középiskolába jársz! Ezek alapvetően a jelenlegi tulajdonságaidat mutatják meg neked. A mai és a korábbi két cikkben ahhoz szerettem volna segítséged adni neked, hogy milyen tulajdonságokból tudsz építkezni, mivel érdemes tisztában lenned magaddal kapcsolatban, az önismereted fejlesztése érdekében.

A helyes önismeret fiatal korban is nagyon fontos!

AMI SZINTÉN FONTOS MÉG, HOGY TISZTÁBAN LEGYÉL AZZAL, HOGY NINCS JÓ ÉS NINCS ROSSZ TULAJDONSÁG! MINDEGYIKNEK MEGVAN AZ ELŐNYE ÉS A HÁTRÁNYA IS. AMI LÉNYEGES, HOGY KI JÓL TUDD KIHASZNÁLNI ŐKET!

Amennyiben úgy érzed, hogy nem tiszta a célod a jövődet illetően, keress fel bátran, szívesen válaszolok bármilyen kérdésedre. Amennyiben pályaválasztási tanácsadást szeretnél kérni tőlem, a honlapon is megteheted, vagy írj üzenetet a facebook oldalamra.

Szeretnéd rendszeresen olvasni és hallgatni a gondolataimat? Iratkozz fel a hírlevelemre, ahol grafológiáról szóló videókat kapsz majd tőlem. Néhány videó nyilvános, nézd meg, milyen jellegű anyagokat kapsz majd. (A feliratkozás megerősítéséről és a későbbiekben is mindent a PROMÓCIÓKNÁL fogsz megtalálni az e-mail fiókodban.)

Amennyiben mindenre kíváncsi vagy amivel foglalkozom, látogass el a honlapomra!

Remélem hamarosan a Te írásodat is láthatom. ;)

Laura